Önképzőkör-remekírókkal

Előszó

Lectori salutem!
Üdvözlet az Olvasónak!
Mikor immár csaknem két évtizede belső parancsra, szinte isteni kényszerítésre megszületett bennem a gondolat, hogy a 600. évét ünneplő Mezőtúr ötödfél évszázados iskolájának - az ország egyik legrégibb protestáns gimnáziumának - történetét megírjam, megmentve e nagymúltú oktató intézet nevelési, erkölcsi, szellemi értékeit - hiszen országos nevű írókat, költőket, tudósokat, olimpiai bajnokokat adott a hazának - nem gondoltam, nem számoltam a nehézségekkel, csak a belső hangra figyeltem, a parancsra, amely azt mondotta: Meg kell írnod!
Barátaim, osztálytársaim tapintatosan figyelmeztettek, hogy el vagyok egy kicsit tájolva: 1978-ban más pennával írnak, az egykori Református Gimnáziumnak még az emléke is szinte eltöröltetett: a humán oktatás megszűnt, gyakorlati, műszaki, gazdasági célú szakközépiskola lett belőle. Én azonban hittem ügyünk igazában, az elvégzendő feladat sikerében, hiszen értékmentésről volt szó, s ezt az értéket nem is nagyon tagadta senki - nem is nagyon lehetett tagadni. S hála Istennek, az akkori iskolaigazgatás és városvezetés teljes megértéssel felkarolta tervünket: létrejött az 1980. évi nagy ünnepség s az emlékkönyv, a Túri Alma Mater I. kötete. Ekkor még csak arra törekedtünk a humán értékek felmutatásával, hogy a gimnázium visszaállítását előmozdítsuk, bár arra is határozottan igyekeztünk rávillantani, hogy a 450 éves iskola múltbeli sikerei elválaszthatatlanok voltak attól, hogy a reformáció százada óta a református hitnek elkötelezett egyházi gimnáziumként működött. Akkor még álmodni is alig lehetett arról, hogy újra református gimnázium legyen a reformátor Szegedi Kis István egykori iskolája.
S a csoda mégis megtörtént: mert a bibliai Ige szerint „semmi sem lehetetlen az Istennek": 1992. augusztus 31. óta a mezőtúri Alma Mater visszaforrt törzsére: újból református középiskola! S fölvette első rektorának nevét: Szegedi Kis István Református Gimnázium!
Vissza