Önismereti csoportok céljai és módszerei

Előszó

Az „önismereti" csoport elnevezés elhatárolást jelent. Mindenféle csoportos fejlesztés hatással van az önismeretre, különösen, ha tudatosításra is kerül a haladás. Az „önismereti" csoport megjelölés azonban elsősorban azt jelenti, hogy nem terápiás, nem gyógyító csoportról van szó, hanem egészségesek (sine morbo összetételűek) csoportjáról. Utóbbi megjelölés is rendszeres a szakirodalomban, mert az „egészséges" még nem feltétlen megvalósítható kritérium, a „sine morbo", vagyis „betegség nélküliség" inkább. A kórházakban, ideggondozókban, klinikákon a terápiás csoportokra van szükség elsősorban (pl. pszichotikusok, neurotikusok, alkoholisták, rákos betegek stb. részére), de egyre gyakoribb az utógondozás és az ambuláns csoportok jelenléte a klinikumban, tehát ahol már nem betegként vesznek részt a tagok. Iskolákban, klubokban, művelődési házakban, családsegítőkben, pszichológiai szolgáltató intézményekben az egészséges csoportok preferáltak, elsősorban a csoportvezetők kompetenciája miatt. Külön kell választanunk az ún. sajátélményű csoportokat és az ún. esetmegbeszélő csoportokat Ebben a tanulmányban ezeket a műfajokat külön-külön ismertetjük céljaik, módszereik és alkalmazási lehetőségeik szerint.
A következő önismereti csoportok vázolására vállalkozom:
- szabadinterakciós csoport,
- encounter csoport,
- pszichodráma csoport,
- bioenergetika csoport.
A következő kiképző csoportokat ismertetem:
- egyéni esetmegbeszélő csoport,
- csoportterápiás esetmegbeszélő csoport,
- egyéni és csoportos szupervízió. Vissza