Önéletrajz

Előszó

Szellemi szabadságra volna szükségem. Nyugalmat szeretnék, hogy dolgozhassam. Közvetlen körülményeim zaklatnak. Gondolkodásomat, munkámat állandó apró bajok és zavarok hátráltatják és nem is látok reménységet a szabadulásra; reményt komoly és hasznothajtó munkás korszakra elgyengülésem és halálom előtt. Ernyedt korszakban élek most, olyanban, amelyet a kimerültségből keletkező elbátortalanodás tesz nehezebbé. Éber agyamban a holnap apró-cseprő tennivaló keringenek és nagyon nehéznek látom a vállalkozást, hogy összeszedjem erőimet és szembenézzek a kérdéssel: mi teszi lehetetlenné, hogy igazában felhasználhassam magam?
Minden más munkának még a színlelését is félreteszem most, amiko megkísérlem, hogy ezzel a helyzettel leszámoljak. Jelentést írok róla - magamnak. Tisztázni akarom elégedetlenségeimet, mert úgy érzem: abban a pillanatban, amint megvilágosodnak előttem, vagy egyszerűen megszűnnek vagy elviselhetővé válnak.
Azt hiszem, semmi kivételes nincs helyzetemben, ha összehasonlítom a többi szellemi munkáséval. Az apró dolgokba való belegabalyodás mindnyájunk közös sorsa. Azt hiszem, ezt a szabadulási vágyat mindenféle bajoktól, napi szükségletektől, felelősségektől és csábító szórakozástól egyre több olyan ember osztja, aki előtt kiemelkedő specializált munka áll és aki úgy érzi, hogy közvetlen körülményei és a mindennapi élet felemészti rugékonyságát, munkaerejét, felemészti a teremtő embert. Mindez annak a magasabbrendű érdeklődésnek és specializációnak az eredménye, amely a mult század folyamán vált gyakorivá. A zavartalan szabad idő a legkivételesebb emberek osztályrésze és a multban kevesen is vágytak rá. A földi élet kezdete óta a teremtmények többsége állandóan az élettel küzködött, félelmei és vágyai sodorták, kénytelen volt folytonosan reagálni környezetére és ez ki is elégítette. A személyes ügyek és bajok, a mindennapi élet drámája kitöltötte életét és kielégítette érdeklődését. Lényegében tulajdonképpen életük nem volt más, mint folytonos alkalmazkodás az eseményekhez. Jó sors és rossz sors töltötte ki életüket. Éheztek és ettek és vágytak és szerettek, mulattak, érdeklődtek, üldöztek vagy menekültek, utólértek és utólérték őket és meghaltak. Vissza