Önazonosság és küldetés

Fülszöveg

Nem csak arról van szó, hogy Isten az egész Európát pontosan reánk, és csak reánk bízta volna. A református egyháznak azon a kis hatóterületen kell áthatnia a társadalmat, amelyre nézve Istentől mandátuma van. Az igazi gond viszont az, hogy nem vagyunk tudatában értékeinknek. Megfigyelhetjük, hogy amikor az EU kérdés előjön, mindig arról beszélünk, hogy mit ad nekünk Európa, s nem vesszük számításba, hogy mi milyen erjesztő kovászt vihetünk be a nagy nyugati masszába. Nagyon helyes, hogy van egyházi és nemzeti öntudatunk, amelyet két világháború romjai alól éppen most igyekszünk kiásni; de azzal, hogy történeti élményeinket valamilyen reprisztinációs törekvéssel mesterségesen felelevenítjük, önmagában mi sem tudunk mit kezdeni, a Nyugat pedig ezt egyáltalán nem érti meg. Üres lélekkel pedig nem szabad kopogtatni Európa ajtaján, még akkor sem, ha gazdaságilag, politikailag, katonailag partiképesek vagyunk. Ezzel elérkeztünk egy indokoltan divatos témához, önazonosság-jegyeinknek számbavételéhez, pontosabban az identitás-válság kérdéséhez. Negyvenöt év sztahanovista kohójában mi is elvesztettük nemzeti, népi sajátosságunk tudatát, legalábbis, ami az államvezetés szintjét illeti. Úgy nézett ki, hogy az internacionalizmus pufajkája alatt kozmopolita szív dobog, de Isten megadta, hogy népünk szíve helyén maradjon, s így önmagunkat soha nem vesztettük el. Tudatot ébresztő szavaink ma elhangzanak, s református egyházunknak éreznie kell ebben Istentől kapott küldetését. Vissza