Ön is már rácsok mögött van? (dedikált példány)

Fülszöveg

A könyv borítólapjának hátsó fele általában fenntartott hely a szerző életrajzi adatainak közlésére, pályaképélnek, életútjának bemutatására, korábban megjelent írásainak felsorolására. Én ezt a közhasználati árucikkek eladását szorgalmazó eljárást művészi alkotások esetében megszégyenítőnek, nevetségesnek és feleslegesnek tartom. Olvasóim bocsánatát kérve és remélve ezek helyett inkább, a bevett szokástól eltérően néhány rapszódikusan fölszikrázott nyugtalanító gondolatomat kívánom papírra vetni.
Ifjúkoromban elismerésre vágytam, hírnévről álmodoztam. ma, évtizedek múltán alaposan megcsappantak igényeim, már örömest beérném annyival, hogy természetes halállal távozhassak ebből az árnyékvilágból. Szerény kívánság? Valaha bizonyára annak számított. A felmérhetetlen sok pénzzel, könyörtelenséggel és szaktudással tökéletessé fejlesztett módszeres tömeggyilkosságok korában azonban ez is már csak a kiváltságosak jussa. Egyszerű halandó számára nehezen elérhető fényűzés. Álmatlan éjszakáimon sokat tűnődöm azon, miképp lehetne valamiféle frontálisa támadást indítani az évezredek során felgyülemlett, mesterségesen szított és táplált gyűlölet ellen. Kezdetnek tán elegendő lenne ronggyá tépni az összes zászlót, megsemmisíteni a himnuszokat, pozdorjává zúzni a bálványokat. Alaposabb átgondolás után azonban megmosolygom önmagamat. Hiszen mindig fognak akadni új zászlókészítők, himnusz komponálók és bálványfaragók. lehetséges, hogy minden baj gyökere-forrása az egyenlőtlenség, melynek csírája abban rejlik, hogy az emberiség egy része túl korán lemerészkedett a fákról. nyugodtan ott kuksolhattak volna még néhány tíz vagy százezer évig a lombok között. De ezen már késő bánat rágódni, mert túltápláltságuk miatt oda visszamászni amúgy is képtelenek. A többséget viszont a sok éhezés, nyomor, betegség annyira legyengítette, hogy a leereszkedéshez sem maradt erejük. De vajon költőkön, írókon, művészeken és hasonló széplelkeken kívül ki töpreng az efféle semmi hasznot nem hajtó gondolatokon? A világ urai kevésbé finnyásak és mint mindig a történelem során, ma is a praktikus megoldások kimeríthetetlen tárházai fölött rendelkeznek. Majd gondjuk lesz arra, hogy a föld lakóinak jelentős hányadával együtt az őserdők fáit is kiirtsák az utolsó szálig.
Adja Isten, hogy a világ jövőjéért és az emberiség sorsáért aggódó borúlátásaim alaptalanoknak bizonyuljanak. Vissza