Omzsa-Haggáda

Fülszöveg

Minden ember, valamennyi nemzedékben tekintse úgy, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból. A zsidó peszah-ünnepnek és a most hasonmás kiadásban közrebocsátott széder-esti haggádának ez az egyik sarkalatos tanítása. A történelem, őseink élete, küzdelme és tapasztalata így válik mindennapi életünk részévé, alkotóelemévé. A testi és a lelki szolgaság megtagadása, az elnyomottakkal való együttérzés, nemzedékek egymásra találása, a megmenekülés és a megszabadulás csodát rejtő élménye valóban minden korban, szinte minden generációban megismétlődött. A peszah, az egyiptomi kivonulás évfordulója ezért nemcsak a tavasz, de egyben a szabadság ünnepe is.
Haggáda héber szó, magyarul annyit tesz: elbeszélés. Ősidők óta, a mózesi törvény szerint az apa - mint családfő - köteles elmesélni gyermekeinek mindazt, ami hajdan (ám voltaképpen vel is) történt. Az "és beszéld el fiadnak" bibliai parancsából lassanként szertartás, kedves szokás lett. Az ünnep első (Izraelen kívül első két) estéjén kovásztalan kenyérből ízletes vacsorát készítenek. Az étkezés és a négy pohár bor elfogyasztása - s főként a mese - hayományos rend szerint zajlik. (A rend héber szavából lett a széder-este elnevezése.) A legkisebb gyermek kérdéseket tesz föl, ezekre az apa válaszol.
Az ősi szertartás sajátos liturgiája és annak kézikönye, a haggád minden bizonnyal az időszámításunk kezdetén, első évszázadaiban alakult ki. Alapszövege megtalálható a Misnában, az i.sz. 219-ben lezárt zsidó törvénygyűjteményben. A vacsorát követő dalok egyike-másika (különösen az utolsó négy dal) viszont a középkorból való. Ezek az európai folklórral és műköltészettel (így a magyarral is) erős kölcsönhatást mutatnak. Talán elég, ha az Erdélyi János (1848), Kálmány Lajos (1881), bartók Béla (1924) és Volly István (1937) gyűjtötte párhuzamos magyar népdalokra, vagy Babits Mihály "Kabala" versére utalunk.
A széder-esti haggáda már a középkortól kezdve önálló irodalmi gyűjteménynek, az egyik legnépszerűbb héber imakönyvnek számított, amit a humanizmus és a reneszánsz évszázadaiban a legkiválóbb művészek előszerettel illusztráltak. Az egyik legbecsesebb ilyen kézirat a Magyar Tudományos akadémia birtokában levő, XIV. századi Kaufmann-Haggáda.
Az úgynevezett Soncino-Haggáda kiadása (1486) óta a héber könyvnyomtatás mondhatni önálló fejezetét képviseli a széder-esti könyvecskék sora. nem volt ez másképp hajdan Magyarországon sem. A háború előtt évente néha több is napvilágot látott, a zsidó könyvkiadók és egyesületek szinte versenyre keltek egymással, melyikük jelentkezik szebb imakönyvvel ünnep előtt.
Az 1942 tavaszán megjelent (és itt, utánnyomásban az olvasó kezébe kerülő) OMZSA-Haggáda mind tartalmilag, mind formailag kiemelkedik a hazai széder-esti könyvek közül. Az akkoriban már háborús viszonyok ellenére még a papíranyag megválasztására, a borítókötés, a könyvjelző és minden apró esztétikai részlet tökéletes voltára, művészi összhangjára is különös gonddal ügyeltek. Az imák és történetek magyar fordítása szép és élvezetes, a bevezető és kiegészítő tanulmányok értékes és átfogó ismeretet nyújtanak. Az egész munka mondhatni a magyar-zsidó könyvművészet csúcsát jelenti.
Különlegesek a Haggáda megjelenésének körülményei is. Az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) 1939 októberében, a kegyetlen zsidótörvények miatt állásuktól és életfeltételeiktől megfosztott, majd a sajátos magyar "találmány", a munkaszolgálat poklába kényszerített hittestvérek megsegítésére, ellátásának biztosítására jött létre. A "fegyvertelenül az aknamezőre" küldött üldözöttek és nélkülöző családtagjaik támogatásának tudata a közreműködő tudósokat és művészeket - úgy tetszik - nemcsak lelkileg, de művészileg is ösztönözte. egyébként is - a katasztrófával fenyegető körülmények ellenére - a belső megújulás jelei mutatkoztak, ahogyan azt ("új lelkületű zsidóság" megszületését) az OMZSA szorgalmazta. A Segítő Akciónak kiváló művészeket sikerült megnyernie: az OMZSA plakátját Berény Róbert, plakettjét Örkényi Strasser István készítette, himnuszának szövegét Szép Ernő írta.
Az OMZSA-Haggáda illusztrátora Göndör Bertalan (1908-1945) grafikus. Héber kódexekre emlékeztető iniciáléi, betűtervei és színes, tetszetős fametszetei egyrészt igen modernek, másrészt ókori egyiptomi rajzokra támaszkodnak, így hiteles, művészi benyomást keltenek. A Mauthausenben mártírhalált szenvedett művésznek a Magyar Nemzeti Galériában két emlékkiállítása volt (1947: Pogány Ö. Gábor, 1962: Oelmacher Anna rendezésében).
Ugyancsak mártírrá lett Kohn Zoltn (1902-1944) rabbi, a haggáda magyar tolmácsolója. A pesti Zsidó Gimnázium lelkes hittanára, 1939-től a fővárosi hitoktatás vezetője volt, aki a magyar-zsidó szellemi megújulás hirdetésében jelentős szerepet vállalt.
Munkácsi Ernő (1896-1950), a Haggáda szerkesztője és tanulmányírója kiváló művészettörténész, a nyelvész Munkácsi Bernát fia. Haláláig a hitközség főtitkára volt. Kórházi betegágyán irányította, imprimálta a Haggádát.
Ribáry Géza (1891-1942) ügyvéd, az OMZSA alapító elnöke. A Segítő akció mondhatni az ő műve volt, jelszavait, himnuszának zenéjét is maga írta.
Szabolcsi Bence (1898-1973) zenetörténész, Bartók és Kodály lelkes munkatársa. A zsidó zenében való jártasságát számos maradandó tanulmánya bizonyítja.
Reméljük, ez a szép könyv nemcsak gyönyörködtetni fog, de "nemzedékünkben is" hasznos és tanulásgos olvasmányul szolgál. Vissza