Előszó
Részlet:
"Egy festő gondolatai az Ómoravicai Művésztelepről, avagy a 9+1 "udvara"
Egy fest a mondókáját általában úgy szokta kezdeni, hogy: "nem vagyok a szavak embere", meg ilyesmi... Ez...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Egy festő gondolatai az Ómoravicai Művésztelepről, avagy a 9+1 "udvara"
Egy fest a mondókáját általában úgy szokta kezdeni, hogy: "nem vagyok a szavak embere", meg ilyesmi... Ez részemről is így van.
Magam is biztosabb kapaszkodónak tartom az ecsetet vagy a pasztellkrétát, mint a tollat.
Amikor autómmal begördültem az ómoravicai művésztábor telephelyére, később az udvarára, a hatalmába kerítő jó érzések egyike az volt, hogy ha nem akarja, akkor az embernek itt semmit sem kell mondania. Meg csinálnia sem. Tudja mindenki, hogy miért jöttünk itt össze, és fölösleges erről többet beszélni. Fölösleges, mikor úgyis összejövünk.
Mert amikor összejövünk a 9+1 udvarában - még ha valamikor a tópart is volt az -, a kézfogások, az üdvözlő szavak után elnémul a terep, előkerülnek a festőszerszámok és megkezdődik valami, amit nehéz szavakkal megmagyarázni.
Nehéz megmagyarázni a kívülállónak, mert nem érti, nem az ő világa. Aki pedig "belül" van, vagyis a festőszerszámaival bíbelődik, az annyira el van foglalva az örök problematikával, hogy a "művésztelep-szindrómára" nagyon ki szelet jut az euforikus gondolatkörből."
Vissza