Omon Ré

Előszó

Előszó
amire ennél a könyvnél nincs szükség. Én is előszó nélkül olvastam, mégis rendesen megértettem mindent. Vagy legalábbis mondhatok egy ilyet: rendes és elővigyázatos olvasója voltam a regénynek. Holott: hol ott, hol itt vezetett az értés. A regény olyan rétegeket vont egymás hatása alá, mint a gyermekkori képzelet világa, a viszonylag spontán telő világ, és a már-már valóságosra manipulált világ. Ez a három világ játszik folyamatosan egymásba, és ebből jön ki egy negyedik, ami úgy épül föl a háromból, hogy azok közül mindig a legnagyobb valószínűséggel magyarázatot adó világ érvényesül, úgy, hogy nincsen benne zökkenő, és a többi világban sem vezet ellentmondásra, legfeljebb ellenérzésre. Ha azt vesszük alapul, hogy valójában ez a napi gyakorlat - csak a regényben regényesebben van éreztetve -, akkor mindjárt nem olyan bonyolult, mint mondjuk, kaszáspókot találni a lucernásban. És itt most a lucernásból kifelé, kénytelen vagyok kerülgetni a forró kását, mert a regény olvashatóságának elemi érdeke az, hogy minderre magától jöjjön rá az olvasó, ne kelljen neki hozzá egy előszó. Arra meg főleg nincs szükség, hogy bármi konkrétat adjak itt a regényből. Nyilvánvaló, hogy csak annyira lehet a regény előtt szólni, hogy az olvasó ebbe az irányba legyen beállítva, illetve tudja meg, furcsa egy világon fog itt áthaladni, amelyből esetleg kisebb szisztémákat vetíthet a saját karcsú kis életébe, mert szépen látni fogja, hogy a nagy szovjet világ árnyékbirodalmaként létező magyar "vadvalóság" legfeljebb konkrét ügyekben volt más, ám rétegzettségének működési elve halálpontosan egyező és egyeztethető a regénybelivel. Vissza