Előszó
Részlet a kötetből:
"Rozoga ház áll az utca közepén. Ablaka kitörve, kapuja tárva, udvarát felverte a gaz. Sovány kutya gubbaszt a küszöbön. Sápadt, szomorúarcú gyermekek ímmel-ámmal játszanak...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Rozoga ház áll az utca közepén. Ablaka kitörve, kapuja tárva, udvarát felverte a gaz. Sovány kutya gubbaszt a küszöbön. Sápadt, szomorúarcú gyermekek ímmel-ámmal játszanak körülötte.
Mi ez? Ez az otthon? Nem, ez csak szállás. Fazekas János szállása, aki bizony csak az éjszakákat tölti otthon.
A szomszédban gazdag emberek laknak. Szép, fehérre meszelt, cserépzsindelyes ház hivalkodik a templommal szemben. Az udvar kaviccsal behintve. Kapuja zárva. Itt nem kedves a vendég. Jól tartott kutyák serege támad rá. A szobákból éktelen káromkodás, veszekedés lármája fogadja. Jólöltözött gyermekek megriadt arccal igyekeznek elrejtőzni. Ki elől? Egymás elől? Szüleik elől? Ki tudja?
Ez lenne a boldog otthon? Nem. Ez is csak lakás. Gazdag Miska lakása. Védelmet nyujt eső és hideg ellen minden belső kényelemmel, de úgylátszik, senki sem érzi jól magát benne!
Hát ott mi van? Alacsony, hófehérre meszelt házikó. Kapuját bezárták, de a kis ajtót nyitva hagyták. A ragyogó ablak virágoktól tarka. Az udvar tiszta. Gyermekkacagás csalogatja az embert. Turbékolástól, kárálástól, hápogástól hangos a ház tája. A bozontos kuvasz farkcsóválva fogadja a vendéget. Ez Józan Miska háza. Térjünk be ide!
Szívesen fogadnak. Körülnézünk. Mindenki jókedvű. Iparkodnak egymás kedvében járni. Mintha minden családtag vendége volt a másiknak. A nagy a kicsi, az erős a gyengét segíti. És mindez olyan természetes, nincs benne semmi tettetés.
A szobák tiszták, világosak. Pajkos napsugár mosolyog be az ablakon. Virág mindenfelé. A falon a feszület, egy-két kép, szinte beszél: «Jöjj közénk, maradj itt, a szeretet lakik itt»...
Vissza