| I. fejezet, amely korunk kultúr törekvéseinek rövid krónikáját adja és egyben az írómesterség féltveőrzött titkairól is lerántja a leplet. Az író bejelenti, hogy munkájáért igen, de munkája anyagáért: e világért semmi szín alatt nem vállal felelősséget | 5 |
| II. fejezet, amelyben a falusi postás táviratokat kézbesít és földre süti a szemét. Mindenki gyanús a grófi kastélyban, de kiváltkép a nagymama és a zsaloba szemtelenkedett kutyák. Egy kis tetű annak rendje és módja szerint elnyeri az Olivér nevet | 12 |
| III. fejezet, amely teológiai vitával kezdődik és utazással folytatódik. Olivér a falusi állomáson a kis Hermann jóvoltából betekintést nyer az adófizetők pokoli lelkületébe | 22 |
| IV. fejezet, amelyben a női megbetegedések hírneves professzora, a Dalos Csalogányi Olivér jelenlétében az asztalra fekteti. Egy Arthur nevezetű úriember dicsfényben ragyogó homlokára teszi kezét és közli a világgal Baruh Spinózával kapcsolatos zseniális ötletét | 31 |
| V. fejezet, amelyben Ravetz, a színházi súgó megőrül. Olivér kiüzetik a Paradicsomból | 43 |
| VI. fejezet, amelyben Olivér, a kis tetű, nagy terveket sző, gáláns kalandokra készül, de a sors keresztülhúzza ábrándos számításait. Az őrült súgó végleg elveszíti maradék eszét, kérvényt ír és azt benyújtja a Minisztériumba | 52 |
| VII. fejezet, amelyben némi bizalom ömlik az államtitkár szívébe. Egy lovagias ügy és annak sajnálatos következményei | 61 |
| VIII. fejezet, amelyben a bérkocsis közli hallgatag feleségével, hogy párbajban agyonlőtték a lovát. Olivér megismeri a sorsüldözött állatok reménytelen életét és a koloncos kis kutya szőrőzetében tölt egy emlékezetes éjszakát | 75 |
| IX. fejezet, amelyben Olivér Walter szén- és fakereskedő bűvös környezetébe kerül. Bulla, választási ügynök fel van háborodva és megtiltja feleségének, hogy fűszert vásároljon egy demokratától | 86 |
| X. fejezet, amelyben Olivér szegények közé kerül és nincs abban köszönet. Kabán, volt kifutó, levelet ír a postán és ennek a levélírásnak rablási kísérlet a vége. A rendőr figyelmezteti a postáskisasszonyt, hogy ahelyett,hogy szerelemről és pénzről beszélne, fogja be a száját | 103 |
| XI. fejezet, amelyben megismerjük Ottót, az elhízott zsokét. Példázat az igaz bíróról. Egy bíró részére módfelett kellemetlen dolog, hova tárgyalás után egészen hazáig kísérik az ugató kutyák | 114 |
| XII. fejezet, amelyben kiderül, hogy kétszer kettő négy és hogy Isten a világot hét nap alatt teremtette. Olivér előtt örök rejtély marad és sohasem érti meg a házitanító verítékezésének az okát | 124 |
| XIII. fejezet, amelyben Karát, árverési becsüs, a dobogóra lép és kiárusítja a világ értékeit. Olivér nagy meglepetéssel látja, hogy a kocsmában mindenki a Maharadzsa egészségére iszik. Hogy ikrek vannak ezen a világon, az sok tévedésre ad okot. | 134 |
| XIV. fejezet, amelyben megállapítja Olivér, hogy ha a hegyről szemlélt az ember a várost, nincs a városban semmi hiba. A szenátor a filckalapos hölgyben rokonélekre talál, ennek következtében egy Lao-Ce mondást idéz és átnyújtja a hölgynek az étlapot | 146 |
| XV. fejezet, amelyben a kémnő menekülni kénytelen és ezáltal Olivér ismét változtatja helyét. Hőnig detektív előbb fenyegetőzik, majd később könyörgésre fogja a dolgot. De akárhogy is kétségbe van esve, fajtalankodó prostituáltak helyett Kant, Spinóza, Platon és Lévy-Bruhl szelleme tölti meg az éjszakát | 158 |
| XVI. fejezet, amelyben kiderül, hogy e világ törvényei szerint, minden a legteljesebb rendben van ezen a világon. Lujzi bevallja, hogy bár ivott, lopott és fajtalankodott, de nem viselt rangokat, nem volt hazug tekintélye, erőszakkal sem bírt hatalmat és csak mértékletesen vetett ki adót | 168 |
| XVII. fejezet, amelyben Olivér hullarablók karmai közé kerül és a rothadó falevelek, égigérő füvek és vad bozótok között átéi az ősvilág minden rémületét | 180 |
| XVIII. fejezet, amelyben szemünk előtt tisztul meg Satapovics különben is makulátlan szelleme. Olivér tanuja lesz a temetésrendezők gyülölködő viszálykodásának és rájön, hogy egy kövér disznó többet ér, mint egy sovány halott | 191 |
| XIX. fejezet, amelyben a görbelábú Uhlen irnok virágot szed a réten, Olivér betekintést nyer a névtelen levélírás technikáinak bonyolult rejtelmeibe. Clavo doceus pokoli bosszút hajt végre | 199 |
| XX. fejezet, amelyben Olivér bevonja vitorláit, miután az író otthonába visszakerült. Sorsa szállni, hogy az író hajában elhelyezkedik, végleg jóra fordul. Rájön, hogy végeredményben egy tündérvilágban él, bántó illatú és piszkos tündérek között. Mindenki boldogul, csak az író hajtja le büntudattal fejét | 207 |
Folytatás Microsoft-tal