Előszó
2005. július 6-a piros betűkkel kerül be a brit sport történelemkönyvébe. Ezen a napon jelentette be Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, hogy a 2012-es olimpiai játékok házigazdája ... „London!"
Kilenc város pályázott a rendezésre. Egy évvel a végső döntés előtt a NOB technikai kiértékelését követően Havanna, Isztambul, Lipcse és Rio de Janeiro kiszállt a versenyből, maradt London, Madrid, Moszkva, New York és Párizs.
A NOB 117. ülésén, Szingapúrban négyfordulós választásra került sor. Minden kör után a legkevesebb szavazatot kapott város kiesett. Elsőként Moszkva búcsúzott, majd New York és Madrid. London az utolsó, mindent eldöntő fordulóban csupán négy szavazattal előzte meg Párizst.
A Lord Coe által vezetett kampánystáb egyik leghatásosabb üzenete a jövő ifjúságára hagyott örökség volt, s a győzelem érdekében még az akkori miniszterelnök, Tony Blair is közbenjárt.
Így tehát egy másik történelmi napon - 2012. július 27-én - London lehet az első város, mely már harmadszor adhat otthont az olimpiai játékoknak 1908 és az 1948-as ún. „egyszerű" játékok után.
Nincs még Földünkön még egy olyan sportesemény - sőt, talán más esemény sem -, amely az olimpiai és a paralimpiai játékokhoz volna fogható. Egyedülálló helyzetét nemcsak az egy időben, számtalan sportág egymáshoz közeli helyszíneken rendezett magas színvonalú versengése adja, hanem a Pierre de Coubertin ihlette kapcsolata az antikvitással, valamint azon eszméi, melyeket az olimpiai mozgalom igyekszik elterjeszteni világszerte a sport inspiráló és egyesítő közegén keresztül.
Az olimpiai játékok ugyanakkor természetesen a való világ része. Meg kell küzdenie a sportra ártalmas belső démonaival, elsősorban a doppinggal, a politikai manipulációkkal és a terrorizmussal. Azon a napon, amikor a londoniak a szingapúri sikerüket ünnepelték, a várost 52 halálos áldozattal járó terrortámadás rázta meg.
A londoniak azonban ezúttal is tanúbizonyságot adtak híres büszkeségükről, melynek egyik eredménye az East End olimpiai parkká alakításában mutatkozott meg: győzelmet jelentett ez mindazok pesszimizmusa felett, akik kétségbe vonták, hogy a brit sport rendezhet még valaha is jelentős eseményt.
A londoni pályázat sikere ösztönzésül szolgált más városok és sportszövetségek számára, hogy sportágukat „hazahozzák", segítette Nagy-Britannia sportolóit a 2008-as pekingi olimpián, ahol kimagaslóan szerepeltek, és lehetővé tette, hogy 2012-ben Londonban gyűljön össze a világ egy nagy partira.
Az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban rendezték Athénban. Könyvünk ettől az időponttól idézi fel a versenyek hőseinek és hősnőinek eredményeit egészen napjainkig. Ez azonban csak a múlt. A következő fejezet még megírásra vár...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal