Olimpiai bajnokaink (minikönyv) (számozott)/Olimpiai bajnokaink (minikönyv) (számozott)

Előszó

Mindig nagy örömet okoz, ha olimpiai tárgyú publikáció kerül a kezembe. Szinte gyerekkorom óta - először biztosan ösztönösen - eljegyeztem magam az olimpiai játékokkal, és ez a gyerekkori vonzalom a későbbiek során sem csökkent, sőt... Nevelőim, tanáraim - számomra szerencsésen - tovább táplálták bennem az olimpiai gondolatot, de életem alakulása is lehetővé tette, hogy az olimpiai mozgalommal - először a magyar olimpiai sportolókon keresztül - életközelségbe kerültem.
Talán ez az elkötelezettség is magyarázza, hogy azonnal vállaltam e kis méretű, de tartalmában nagyszerű munka előszavának a megírását... És nemcsak azért, mert büszke vagyok a magyar sport olimpiai hagyományaira. Nem kívánok sem én, sem a szerzők olimpiai éremtáblázatokkal hivalkodni és versenyt hirdetni országok és kontinensek között. A kötelező szerénység ellenére is azonban - úgy érzem - két gondolatot nem hagyhatok figyelmen kívül.
Ez a kis könyv is világos bizonyítéka, hogy országunkban az olimpiai gondolatot magáévá tette az ország egész lakossága. Az a körülmény, hogy a kis Magyarország képviselője ott volt a modern kor bölcsőjénél; az hogy 1920 kivételével (ott sem a mi hibánkból...) a magyar sport képviseltette magát mindegyik nyári és téli olimpiai játékokon; az hogy e kis létszámú ország versenyzői mindegyik nyári olimpián szereztek aranyérmet - mindez azt jelzi, hogy a magyar társadalom mindig érzékenyen reagált azokra a nemes eszmékre, amelyeket a NOB már alakulásakor meghirdetett. Ez eredményezte azt is, hogy mindig szívesen vállalta azokat az áldozatokat, amelyek lehetővé tették lányainak és fiainak eredményes részvételét a Játékokon.
Persze bőségesen meg is térült az áldozat. Az olimpiai gondolat, az olimpiai felkészülés lendülete, a sikeres olimpiai versenyzők példamutatása (nemcsak a magyaroké!) visszahatott fiatalságunkra. S talán ez az a sokak által kutatott "titok", ami magyarázza a magyarok sportszeretetét, nemzetközi eredményességét, olimpiai elkötelezettségét. Az olimpiai gondolatok, a szereplők példájának felidézése e kis könyvecske révén is alkalmas olyan pedagógiai hatások kiváltására, amelyek tovább érlelik és tovább éltetik a sportszeretetet. Elősegítik olyan fizikai és szellemi tulajdonságok kifejlesztését, a testi és szellemi kulturáltság színvonalának azt a fokát, ahol a testedzés, a sportolás, a különböző sportversenyek - elsősorban az olimpiai játékok - nemcsak látványosság, "esemény", hanem a modern, kulturált emberek életének olyan tartozékává vált, mint az életnek bármelyik egyéb fontos mozzanata, folyamata.
Én ebben látom az olimpiai játékok nagy értelmét, és e gondolat erősítéséhez járul hozzá ez a kis könyvecske, amelynek összeállítóját ezért a legnagyobb elismerés illeti meg.
Ugyanakkor ez a kis összeállítás köszönet és hála is... Köszönet azoknak, akik fáradtságot, áldozatot nem kímélve az emberi teljesítőképesség adott csúcsaira emelkedtek, és ezzel nemcsak saját egyéni életüknek, teljesítményüknek állítottak erkölcsi emlékművet, de hozzájárultak a világ fiatalságának, közelebbről országunk, nemzetünk testi kultúrája színvonalának emeléséhez is.
Napjaink rohanó tempója, az atomkor szédületes fejlődése hamar felejtet. Lehet, hogy a Hold első embereinek neve holnapután már új szenzációk árnyékába halványul, de teljes feledésbe nem merülhet. Erről gondoskodni a jövő társadalmának erkölcsi kötelessége. Az olimpiák hősei, nagy egyéniségei, győztesei is sok megbecsülésben részesülnek. Mégis úgy érzem, szükséges, de kedves kötelesség is, hogy újra és újra emlékezzünk, visszaidézzük azokat, akik hozzájárultak hazájuk dicsőségéhez, sportáguk fejlődéséhez.
Ez a nagyszerű könyvecske tehát két funkciót is teljesít: nevel, ösztönöz, de egyben emlékezik és köszön is. Ezért gratulálok mindazoknak, akik közreműködtek e nagyszerű elgondolások megvalósításában. Segítségükkel emlékezünk és ismételten köszönetet mondunk azoknak is, akik az élő anyagot, a tartalmat szolgáltatták, a versenyzőknek, az olimpiai győzteseknek és helyezetteknek, és az őket kísérő, de gyakran háttérben maradó egyszerű szakembereknek, a nevelőknek.

Dr. Csanádi Árpád
a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottságának tagja Vissza