Olimpia tüze (dedikált példány)

Fülszöveg

A lengyel irodalom egyik kiválóságának, Jan Parandowskinak soporttárgyú művét akkor kapja kézhez az olvasó, amikor a világ sportközvéleményének figyelme egyre fokozódó érdeklődéssel fordul Tokió, a XVIII. Olimpiai Játékok színhelye felé. Amikor a minden eddiginél nagyobbszabású, szervezettségben páratlan tokiói olimpia előkészületeiről, a versenyek várható izgalmairól hallunk, egy visszapillantás a múltba, az ókori olimpiai játékok eseményeinek felidézése mindenképpen szórakoztató, de egyúttal elgondolkoztató olvasmány.
Mert az Olimpia tüze a versenyek előzményei, a sokéves hagyományokon alapuló ünnepélyes szokások, a résztvevők és kísérőik színes felvonulása, a nézőket lázbahozó, izgalmas versenyek leírása révén az érdekes riportkönyv erejével hat. Jan Parandowski olyan szemléletesen, pontosan és nagy megjelenítő erővel adja vissza az eseményeket - hosszú, alapos történeti kutatómunkájának eredményeként -, hogy szinte úgy érezzük: a 76. Olimpiai Játékokra kiküldött munkatárs személyes élményeit olvassuk. és ugyanakkor meglepődünk, mert az évszázadokkal ezelőtti események eszmei mondanivalója, végső tanulsága olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a mai, modern sportszemlélet is magáénak vall: csakis a tudományos megalapozottsággal felkészült a szellemileg és fizikailag egyaránt megedződött sportember számíthat sikerre, arathat olimpiai babért.
Ezt tükrözi a két főhős, a Tarantóból származó két olimpikon, Szotion és Ikkosz küzdelme. Az Olimpiai Játékok főszáma, az öttusaversenyek során Ikkosz nagy meglepetésre legyőzi Szotiont, megkapja a győztesnek járó koszorút, Diadalában olyan - a felkészülési időszakban Szotion és társai szerint nagyképűségből fakadó - tényezők játszottak döntő szerepet, amelyeket azóta is nélkülözhetetleneknek tartunk: módszeresen, pontos időbeosztással, egyre fokozódó megterheléseket adagolva edz, ügyel az erőnlétét növelő táplálkozásra, ellenfeleit figyelve más-más taktikát dolgoz ki ellenük, s a legfontosabb pillanatokban minden erőtartalékát latba tudja vetni.
Jan Parandowski könyve, amellyel a szerző az 1936-os berlini olimpia szellemi versenyén díjat nyert, nyilván mindazoknak a tetszését megnyeri, akik a nagy mérkőzések és versenyek, az újabb és újabb világcsúcsok forgatagában is szívesen időznek el a sport kezdeti, de a jelenkor nagyszerű eredményeinek csíráit magábanhordozó időszakának eseményeinél, az ókor Olimpiai Játékoknál. Vissza