Katonavonat

Fülszöveg

Petya Gluskovnak, a Vörös Hadsereg többszörösen kitüntetett fiatal hadnagyának szerencséje volt: túlélte a háborút, s most, 1945 tavaszán, amikor végre elcsitultak a fegyverek, s Königsbergben is virágba borultak a fák, terveket szőhet, álmodozhat a békés életről, és készülődhet hazafelé. Csakhogy a fiatalember zavarban van. Egy kicsit az is fáj, hogy itt kell hagynia Ernát, a kedves német lányt, akivel annyi boldog órát töltött együtt. De ami ennél is nehezebb, elképzelni a jövőt! Mit kezdhet a békés életben egy olyan fiatalember, aki főiskolai tanulmányait abbahagyta, apját nem is ismerhette, édesanyja haláláról pedig a fronton értesült. És nemcsak személyes gondok árnyékolják örömét!
A katonavonat elindul hazafelé agyongyötört, de boldog utasaival. Gluskov hadnagy váratlan utasítást kap: fel kell készítenie az amebreket, megváltozott az úticél, irány a Távol-Kelet, az újabb háború!
Oleg Szmirnov, a hazájában jól ismert novellista és regényíró 1971-ben, ötvenéves korában jelentette meg legérettebb, legtöbb vitát és legnagyobb elismerést kiváltó művét, a Katonavonat-ot. Nemcsak kortársa a háborús tematika megújítóinak, Bikovnak, Baklanovnak, Bondarjevnek, de tudatosan is vállalja azokat a művészi, etikai elveket, melyek az utóbbi évtized szovjet irodalmának legizgalmasabb alkotásait hívták életre.
Szmirnov huszonöt év távlatából nem a háború borzalmairól kíván szólni, hanem olyan összefüggéseket megvilágítani, amelyek kimondatlanságukban megnehezítették az eligazodást, az állásfoglalást. A Katonavonat szerzője az időpont megválasztásával, érzékeny, tipikusnak egyáltalán nem nevezhető főhősével minden mesterkéltség nélkül, nemes írói eszközökkel képes megvalósítani ezt a feladatot. A történés időpontjában, a már beköszöntött béke és az újabb háború előrevetülő árnyékában szükségszerűen kiéleződnek a problémák. Egyszerre vetődnek fel a békés élet és a háború gondjai.
Petya Gluskov életében különös szerepe van ennek az utazással eltöltött néhány hétnek. Maga is bevallja, hogy szeret erről-arról filozofálni, néha túlságosan is sokat elmélkedett, most azonban a legfontosabb kérdéseket kell mérlegre tennie. Itt, a katonavonatban döbben rá, hogy végérvényesen felnőtt lett, s mert végtelenül egyedül van, s egyedül kell elkezdenie az új életet, legalább az "irányelveket" kell világosan látnia. A minduntalan felbukkanó emlékképek - a kisgyermekkor, az első halál, amelynek tanúja volt, a gimnáziumi bál, az első méltánytalanság, a mostohaapa éjszakai elhurcolása, az 1941-es visszavonulás, az emberfeletti áldozatok, a szerelem egy német tiszt lányával - mind-mind sürgetik a választ: egy jobb, egy tisztább világ megteremtését.
Szmirnov regényében nemcsak a kérdésfelvetés érdemel figyelmet. A finom lírával átszőtt, ízes népi nyelven megszólaló írónak a múltat és jelent, az álmokat és a valóságot keresetlenül ötvöző elbeszéléstechnikája, helyzetteremtő és portréfestő ereje élményt adó olvasmánnyá emeli a Katonavonat-ot. Vissza