Oldások csomói

Fülszöveg

A létezés mélységében összecsomózza a megmaradás hatásait, s a létezés megoldja a távolságok eleven fonásait, amelyet megértünk; benne megvilágosodik a lét képlete, a mozgás; általa újraszövődik a lét kiterjedése, az összefüggés; belőle merül fel a csoda, miatta formálódik a gyönyörűség, felőle jut eszmélésre az ember, rajta keresztül hasad a hiány, belsejében fogan a még több, a fokozódásból az élet: egységében kikristályosodik a megoldások nagy ívű emlékezete, s az oldások számunkra a lét, a végtelen s a mindenség egyharmóniájú titkában lesznek mindinkább világosak, hangzatosak és bensőségesek, mialatt a tovaáradás kimeríthetetlen valósága mögöttünk mindent összecsomóz, mindenben összefűz, mindenkor összeköt s mi megoldjuk létünk gubancait: a gyolcsba temetett káprázatot, az őskörökbe ékelt kábulatot, az elporladt tenyészetet, a szétömlött szenvedélyt, a kioldott kéjt, a feloldott hitet, a megoldott eredetet, a leszáradt vezeklést, az elárvult bűnöket, a kihűlt szabadságot, a... Tovább

Fülszöveg

A létezés mélységében összecsomózza a megmaradás hatásait, s a létezés megoldja a távolságok eleven fonásait, amelyet megértünk; benne megvilágosodik a lét képlete, a mozgás; általa újraszövődik a lét kiterjedése, az összefüggés; belőle merül fel a csoda, miatta formálódik a gyönyörűség, felőle jut eszmélésre az ember, rajta keresztül hasad a hiány, belsejében fogan a még több, a fokozódásból az élet: egységében kikristályosodik a megoldások nagy ívű emlékezete, s az oldások számunkra a lét, a végtelen s a mindenség egyharmóniájú titkában lesznek mindinkább világosak, hangzatosak és bensőségesek, mialatt a tovaáradás kimeríthetetlen valósága mögöttünk mindent összecsomóz, mindenben összefűz, mindenkor összeköt s mi megoldjuk létünk gubancait: a gyolcsba temetett káprázatot, az őskörökbe ékelt kábulatot, az elporladt tenyészetet, a szétömlött szenvedélyt, a kioldott kéjt, a feloldott hitet, a megoldott eredetet, a leszáradt vezeklést, az elárvult bűnöket, a kihűlt szabadságot, a lepusztult megtagadást, a szétporladt isteneket, az örökre olvadt igazságokat, a mámorosan tiszta magokat, az elfeketült csillagokat ...
a létezés bennünk minden oldást újraköt, a létezésbe visszaáramló hatásokba sodor, ahogy az oldások csomóit a tenyészet és enyészet hasábjaiba, burkaiba, hullámaiba kioldozva összecsomózza, s csomóiban homlokunkon fényként feloldja - - - Vissza