Old Surehand II.

Előszó

Részlet a kötetből:

Thick anyónál.

Jefferson-City, Missuri állam fővárosa és egyben County Cola legjelentékenyebb helysége, a Missuri jobb partján bájos magaslaton fekszik, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik az előtte hömpölygő folyóra és az azon uralkodó nyüzsgés-mozgásra. A városnak akkoriban sokkal kevesebb lakosa volt, mint ma, de mindamellett tekintélyessé avatta fekvése és az a körülmény, hogy itt tartották a kerületi törvényszék rendes üléseit. Több nagy szállodája is volt, hol jó pénzért türhető lakást és ehető ételt kapott az utas, de én lemondtam róla, hogy ezek egyikében szálljak meg, először is, mert nem szeretem a szállodai életet, hanem inkább oda megyek, ahol az embereket a maguk eredetiségében ismerhetem meg, másodszor pedig, mert volt itt egy hely, hol sokkal kevesebb pénzért nagyon jó lakás és pompás ellátás volt kapható. A Firestreet 15. szám alatt volt ez, Thick anyónál, az óceántól a mexikói öbölig és Bostontól San Franciskáig közismert Bourdinghouseban, mely mellett bizonyára egyetlen valódi westmann sem haladt el anélkül, ha egyszer Jefferson-Citybe került, hogy be ne tért volna hosszabb, vagy rövidebb ideig tartó „drink"-re és hogy meghallgassa a tőrténeteket, melyek a jelenlevő vendégek, trapperek és squatterek körében egymást pergették. Thick anyó üzlete mint olyan hely volt ismeretes, hol ily módon meg lehet ismerni a vad Nyugatot, anélkül, hogy a „dark and bloody prounds"-ot magát fel kellene keresni.
Este volt, mikor beléptem az ivószobába, ahol még sohasem jártam. Lovamat és fegyvereimet egy, a folyó mentén felfelé fekvő farmban hagytam, hol Winnetou meg szándékozott várni engem, ö nem szeretett a városban lakni és az utcákon lődörögni, ezért maradt tehát néhány napra vidéken. Nekem a városban különböző vásárolni valóim voltak, azonkívül renkivül elnyütt ruházatomnak is szüksége volt némi, sőtt jobban mondva alapos javitásra, különösen magasszáru csizmámnak, mely több helyen nagyon "nyiltszivü" lett és korábbi engedelmességét olyannyira elvesztette, hogy bármennyiszer fel is rángattam szárait egészen a csipőmig, minduntalan megint visszacsuszott a bokámra. Vissza