Old Surehand I-II.

Előszó

Old Wabble.

Sok utazásom és távoli vándorlásaim alatt gyakran találtam az úgynevezett vad és félművelt népek között emberekre, akik kedves barátaimmá váltak és akiknek emlékét ma is kegyelettel őrzöm és őrizni fogom halálomig. Egyiket sem szerettem azonban annyira, mint Winnetout, az apache-ok hires főnökét. Minden olvasóm ismeri őt, a legnemesebb indiánust. Tudják, hogyan ismertem meg és hogy iránta érzett vonzalmam gyakran visszahívott a távoli Afrikából és Ázsiából Északamerika rétségeire, erdőibe, sziklahegységei közé. Ha előre nem is beszéltünk meg találkozót, miután megérkezésem bizonytalan volt, mindig tudtam, hol találhatok reá. Ilyenkor vagy a Rio Pecoshoz lovagoltam, ahol az apacsok főtörzse táborozik és ott tudtam meg, hol tartózkodik, vagy a westmannok és indiánok, kikkel utamban találkoztam, adtak erről felvilágosítást. Winnetou tetteinek hire ugyanis hamar elterjedt, ugy hogy ahol megjelent, az egész vidéken tudtak róla.
Azonban gyakran megmondtam neki visszajövetelem idejét és ilyenkor előre megbeszélhettük a találkozó-helyet. Én a dátumot jegyeztem meg, ő indián időszámítás szerint igazodott és bármilyen megbízhatatlannak is látszik ez, mindig percre pontos volt és sohasem fordult elő, hogy várakoznom kellett volna.
Egyetlen egyszer történt, hogy pontatlannak látszott, de akkor is csak látszott. Messze északon, az úgynevezett Couteau-n kellett elválnunk és négy hónapra rá, lent, a Sierra Madre alatt akartunk újra találkozni. Vissza