Előszó
Objektíven
Először jelenik meg Magyarországon kézikönyv azzal az igénnyel, hogy összefoglalja mindazt, ami a hazai olasztanítással kapcsolatban lényeges. Az időbeli visszatekintéstől kezdve a jelen helyzetképén át a tanítás fontosabb gyakorlati eljárásainak leírásán keresztül a napi gyakorlatban is felhasználható feladattárig. A könyv egyrészt tiszteletadás a hazai olasztanítás megteremtői és újra teremtői előtt, másrészt társalgás a ma gyakorló tanáraival, végül szakmai ismeretekkel kívánja ellátni azokat, akik csak most készülnek erre a pályára.
Az olasz nyelv „szelleme" azt kívánta, hogy a szakmaiságra való törekvés ne unalommal, hanem oldott, személyes hangvétellel párosuljon. Ez azonban senkit ne tévesszen meg a könyv „komoly szándékait" illetően.
Mivel a kézikönyvet az autonóm tanulás-tanítás szemlélete hatja át (ld. az erről szóló fejezetet), ezért használatához többféle javaslatot is fűznék, amelyek közül ki-ki kedvére választhat.
Negatív megközelítési stratégiák
• Dobjuk el olvasatlanul, mert e nélkül is pontosan tudjuk, mit, miért és hogyan akarunk tanítani.
• Ne olvassuk el, hanem ajánljuk másoknak, hátha nekik hasznos lesz.
• Lapozzunk bele véletlenszerűen, és néhány oldal elolvasása alapján állapítsuk meg, hogy ennyit mi is tudtunk, ezért nincs sok értelme tovább bajlódni vele.
Pozitív megközelítési stratégiák
• Ha abból a nápolyi közmondásból indulunk ki, hogy egy álló óra is naponta legalább kétszer pontos időt mutat, érdemes egy-egy fejezetet alaposabban is áttanulmányozni.
• Ha ezen túl a szerző személye vagy egyéb körülmények arra utalnak, hogy érdemes tüzetesebben foglalkozni a könyv tartalmával, akkor válasszunk ki a tartalomjegyzékből egy fejezetcímet, és olvassuk el töviről hegyire az illető fejezetet.
• Ha olvasás közben mereven, mozdulatlanul tartjuk a fejünket, és tágra nyitjuk a szemünket, akkor ez annak a jele, hogy csupa újdonsággal van dolgunk. Ilyenkor érdemes az egész könyvet, elejétől a végéig, alaposan áttanulmányozni.
• Ha olvasás közben csak bólogatunk, akkor végre megérkezett mindannak az igazolása, amit eddig is csináltunk és tudtunk; ebben az esetben csak akkor vegyük újra elő a könyvet, ha ismét jóleső érzéseket akarunk átélni.
• Ám ha olvasás közben néha hevesen rázzuk a fejünket, akkor ez annak a jele, hogy itt az ideje kiforrott nézeteinket az olasztanításról újra mérlegre tenni. Ehhez is lehetőséget kíván adni a kézikönyv.
Vissza