Olasz-magyar szótár I-II.

Előszó

"Fontos állami és kulturális érdekek követelik egy jó és kimerítő olasz-magyar és magyar-olasz szótár megjelenését" - így kezdődik a magyar közoktatásügyi minisztériumnak az a rendelete, melynek alapján az olasz-magyar szótár szerkesztésére vállalkoztam. 1900 november havában kaptam meg a megtisztelő megbízást és csak 1909-ben indult meg teljes serénységgel a munka szedése.
Lesznek talán egyesek, akik a Nonum prematur in annum-nak ilyetén alkalmazásáért lassúsággal fognak vádolni; aki azonban tudja, mily aprólékosan gondos munkával jár a szótárírás, nem fogja ezt az időt sokallni. Petrocchi tizenegy évig írta nagybecsű Nóvo dizionario Italiano-ját s a munkája elbocsátó levelében, a Licenzá-ban, mégis arról panaszkodik, hogy csak azt fájlalja, hogy nem volt szabad tizenöt évig dolgoznia a művén. Rigulini, a Vocabolario della Lingua parlata Bevezetésében szintén mentegetőzik, hogy iskolai elfoglaltsága miatt nem készülhetett el idejében; de még a szótára példamondataiban is gyakorta felsóhajt, hogy: "Kissé megkéstem a szótár munkájával" vagy "Adja Isten, hogy szerencsésen befejezzem ezt a nagy munkát!"
Pedig sem ő, sem Petrocchi nem voltak szorosan vett gyűjtők: a szókincset, szólásokat és jelentésmeghatározást mindketten főként a Cruscából és a halhatatlan dalmát nyelvésznek, a nagy Tommaseo-nak munkájából veszik; feladatuk a kiválogatás és tervszerű elrendezés. Vissza