Olasz konyha

Előszó

Az olasz konyha alighanem a világ legváltozatosabb konyhák egyike, kivételes könnyedsége és sokoldalúsága miatt igen nagy népszerűségnek örvend. Az olasz gasztronómia gyökerei egészen a Római Birodalomig nyúlnak vissza. A légionáriusok a birodalom távoli területeiről különféle gyógy- és fűszernövényeket hoztak magukkal, melyeket a rómaiak ételeikhez és szószok készítéséhez használtak fel. A leggazdagabb polgárok pazar lakomákat rendeztek, ahol minden egyes fogás valóságos műalkotás volt A birodalom összeomlásával a konyhaművészet is háttérbe szorult, s majd csak a reneszánsz bankettek során került ismét előtérbe, megújulva és újjászületve.
A tradicionális olasz konyha, bár őrzi a római örökséget, csöppet sem hivalkodó. Az olaszok szeretnek enni, de ez nem azt jelenti, hogy a drágát, a különlegeset keresik. Az egyszerűbb ételeket is odaadással készítik el. A zöldségek gazdagon jelen vannak ételeikben, leveseik jellegzetesen dúsak, táplálóak, a sütéshez pedig elsősorban olívaolajat használnak. A tészta előkelő helyet foglal el étrendjükben, a mondás szerint egy olasz asszony az év minden napjára tud más és más tésztaételt készíteni. A változatosság teljesen áthatja az olasz gasztronómiát. Méltán híres előételeiket is három csoportra bontják (affetati, antipasto misto és antipasto di more), melyek a dinnyekockákkal tálalt átlátszó sonkaszeletektől a kapribogyós parmezánon át az ízletes homárfalatkákig minden étvágygerjesztő finomságot magukba foglalnak. Az olasz sajtok hírneve szintén bejárta a világot, ki ne hallott volna már a zamatos parmezánról, a lágy mozzarelláról és a kékesen tarka gorgonzoláról? Az országot körülvevő tengerek rákokkal, halakkal, kagylókkal látják el a szakácsokat a fejlett állattenyésztés pedig birka- és marhahúsról gondoskodik. A vadas fogások közül főként a szárnyasokat és a nyulat kedvelik. Az olasz konyha könnyed, ezerarcú és pezseg a mediterrán vitalitástól. Vissza