Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Fülszöveg

Réti György 1938-ban született. Diplomata, történész és közíró. A Moszkvai Diplomáciai Egyetem olasz szakának elvégzése után 1961-1999 között a magyar Külügyminisztérium munkatársa. Külföldi szolgálati helyei: Peking, Saigon, Tirana és Róma. Találónak érzi a Vlagyimir Sztrocskov orosz költő róla írt jellemzését (Mészöly Dezső átköltésében): „ diplomaták között nyíltszívű eretnek". A Külügyminisztériumból történt távozása után hat év alatt hét könyvet jelentetett meg.
Büszke arra, hogy 2003-ban lefordította és Júlia, az élő legenda címmel publikálta Marcello Venturi regényét, amelyet a kiváló olasz író az ő egykori olasz nyelvtanárnőjéről írt. Fontosabb művei: Albánia külpolitikája (kandidátusi disszertáció, 1985); A magyar-olasz kapcsolatok kétnyelvű képes krónikája (Róma, 1997 és 2002); Budapest-Róma, Berlin árnyékában (1998, 2003-ban angolul); Albánia sorsfordulói (Bp., 2000); Hogyan kaptuk vissza Észak-Erdélyt 1940-ben? (Bp., 2000); A Palazzo Chigi és Magyarország I. (Bp., 2003); Egy magyar italianista örömei és haragvásai (kézirat, 2004).
A Palazzo Chigi és Magyarország - Olasz diplomáciai dokumentunok Magyarországról című dokumentum-gyűjtemény sorozatának második kötetét tartja a kezében az Olvasó. Sorozatunk címében azért szerepel a Palazzo Chigi, az egykori római Külügyminisztérium pompás barokk palotájának neve, mert e dokumentum-gyűjtemény ikerpárja kíván lenni az 1968-ban megjelent A Wilhelmstrasse és Magyarország (1933-1944) című, német dokumentumokat közlő gyűjteménynek.
A második kötet az 1936-1941 közötti időszakban keletkezett 873 olasz „diplomáciai hungarikát" tartalmazza. Bemutatja, miként látták és láttatták Magyarországot a római Külügyminisztériumban, valamint Budapesten és más külföldi diplomáciai képviseleteken dolgozó olasz diplomaták. Az itt közölt dokumentumok elsősorban Mussolini és Ciano, valamint a Budapesten tevékenykedő olasz diplomaták hazánkkal kapcsolatos információit és véleményeit tükrözik, de a világ különböző részein dolgozó olasz diplomaták jelentéseiből azt is megtudhatjuk, hogyan látták Magyarországot és a magyar külpolitikát Berlinben, a Kisantant országaiban, Párizsban, Londonban, Washingtonban, Moszkvában és más fővárosokban. Berlin és Róma döntőbíróként nagyon fontos szerepet játszott a magyar területi követeléseket részben kielégítő első és második bécsi döntés kidolgozásában és elfogadtatásában.
A Berlin-Róma tengely 1937. évi létrehozása után a két ország szinte egyenes vonalúan haladt a hitleri háborúkban való részvétel felé.
Reményeink szerint ez a kötet is számos információval gazdagítja a korszak történetére és a magyar-olasz kapcsolatokra vonatkozó ismereteket. Vissza