Előszó
Ezt a könyvet, gyöngéd emlék gyanánt
Fogadd tőlem, kedves jó Hitvesem!
Rég ideje : hogy e némult koboz,
S ajkam szavát nem vehetéd Te sem.
De elfogult rokonszenvből ne légy,
Sokat remélve...
Tovább
Előszó
Ezt a könyvet, gyöngéd emlék gyanánt
Fogadd tőlem, kedves jó Hitvesem!
Rég ideje : hogy e némult koboz,
S ajkam szavát nem vehetéd Te sem.
De elfogult rokonszenvből ne légy,
Sokat remélve e könyvhöz ne nyúlj!
Nem tartalmaz magas eszméket ez,
S alig leend előtted benne új.
Mind hallád már tőlem, mit itt találsz;
A szent házban, - az is mily rég vala! -
S együtt ha olvasók a Bibliát,
Hol csergedez a lélek itala. -
Hallád: réten, ligetben, halmokon,
Mikor virág s halvány lomb nyúlt felénk;
Ha néztük a csillag-födött eget; -
S a bölcsőnél, vagy a sirnál ülénk.
Vissza