Módszertani tanulmányok

Előszó

Részlet.
"A középiskolai irodalomtanítás a műelemzésre épül: az évenkénti mintegy száz irodalmi órának csupán kisebb hányadát teszik ki a korszak-áttekintő történelmi és művészettörténeti bevezetők, a írói élet- és pályarajzok, a stílusirányzatok és irodalmi áramlatok ismertetései, az összefoglalások, ismétlések, valamint a dolgozatírásra és javításra szánt órák; nagyrészt a művek elemzése hivatott az irodalomtanítás legfőbb célkitűzései megvalósítására. Mégis, minden központi és sarkalatos szerepe ellenére itt uralkodik a legnagyobb zavar s bizonytalanság (1). A hibás és eredménytelen gyakorlat oka főként abban a sajnálatos tényben gyökerezik, hogy sem a tankönyv, sem a módszertani tanulmányok, sem a szaktanári kézikönyvek nem oszlatják el azt a homályt, amely tanórákon a tartalom és forma összefüggését borítja.
A tankönyv olyan általános kijelentésekre szorítkozik, melyeknek megfejtése, értelmezése nem csupán gondot okoz, hanem helytelen felfogásra is csábít. A tartalom és forma egysége cím alatt azt írja: „A tartalom megnevezésen az irodalmi műben kifejeződő eszmét, gondolatot, érzelmet, hangulatot értjük. Ide soroljuk a témát is, mert minden eszme, gondolat, érzelem, hangulat valamilyen téma kapcsán fogalmazódik meg a művészben. A téma az, amiről a mű szól. Például: az Odüszszeia témája Odüsszeusz bolyongása és kalandja Trójából hazatérése közben. A művek formája azoknak az eszközöknek öszszessége, amelyekkel az író megvalósítja művészi szándékát: cselekmény, szereplők, nyelv, képrendszer, verselés. Az alkotás folyamatában a tartalom és a kifejezésére szolgáló forma együtt születik." Vissza