Csókold meg a csizmám!

Fülszöveg

A második világháborúban, majd az azt követő évtizedben végképp megnyomorított magyar falu kisvilága: annak jellegzetes szereplői, szokásai, nyelve, társadalmi összetettsége és atmoszférája támadnak fel Oláh János rájuk visszapillantó tekintete révén az író eddig publikálatlan novelláiban. Az elbe-szélésfUzér szűk térre, egyetlen geográfiai pontra koncentráló világában ugyanakkor a teljesebb európai és a magyar történelem sorsokat szaggató, országok jövőjét eldöntő erővonalai sűrűsödnek össze, akár a gyűjtőlencse fókuszában a fénysugarak. Azzal a különbséggel, hogy ezekben a közös szereplőket mozgató, mozaikosan egy átfogó regény vázlatát felrajzoló írásokban a fény helyett a nemzeten (az emberiség e részén) pusztító, létét torzító, élet-normáiból s identitásából őt kivetni akaró erőszak sugarai gyűlnek olyan sűrűséggel össze, hogy még a magyar vidéke perifériális, kutyaugatástól, lónyerítéstől, jaj-gatástól átitatott mikrovilágában is képesek a teljes nép tragédiáját... Tovább

Fülszöveg

A második világháborúban, majd az azt követő évtizedben végképp megnyomorított magyar falu kisvilága: annak jellegzetes szereplői, szokásai, nyelve, társadalmi összetettsége és atmoszférája támadnak fel Oláh János rájuk visszapillantó tekintete révén az író eddig publikálatlan novelláiban. Az elbe-szélésfUzér szűk térre, egyetlen geográfiai pontra koncentráló világában ugyanakkor a teljesebb európai és a magyar történelem sorsokat szaggató, országok jövőjét eldöntő erővonalai sűrűsödnek össze, akár a gyűjtőlencse fókuszában a fénysugarak. Azzal a különbséggel, hogy ezekben a közös szereplőket mozgató, mozaikosan egy átfogó regény vázlatát felrajzoló írásokban a fény helyett a nemzeten (az emberiség e részén) pusztító, létét torzító, élet-normáiból s identitásából őt kivetni akaró erőszak sugarai gyűlnek olyan sűrűséggel össze, hogy még a magyar vidéke perifériális, kutyaugatástól, lónyerítéstől, jaj-gatástól átitatott mikrovilágában is képesek a teljes nép tragédiáját érzékeltetni. Oláh János novellái e tömörítő erőtől egyszerre mélységesen drámaiak és tipizáló karakterűek is: a hatalom erővonalait egyedi sorsokba, helyzetekbe, jellemekbe vetítő soraikban egy nemzet sorsa, űzetése fejeződik ki a parasztot háborúba sodró barbár történelem képeitől a kommunista hatalomátvételig, a kuláküldözésekig, a kitelepítésekig, a koholt perekig, majd a zsarnokság elleni 1956-os lázadásig. A prózaíró Oláh Jánosnak ez az utolsó - immár a szerző halála után megjelenő - könyve a teljes életmű kereteibe illeszkedő erős üzenete népének, amely a történelem szerencsés fordulatai között ugyan levetette magáról az 1945 után testére szorult s egyre reménytelenebb módon szívére, lelkére rongyosuló rabruhát, de ennek emlékével, az eltűnt kor kínzó maradványaival s az európai történelem új árnyékaival itt viaskodik a jelenében is.
Jánosi Zoltán

„ Visongó, hiányos öltözetű alakok ugrándoztak, hadonásztak a fölfölvillanó lángok fényében. Szemérmüket tenyerükkel takarva bukkantak fel és tűntek el az egyenruhájukat elhányt katonák, szakadt pendelyüket ijedten összekapó lányok Jajgató riadalom lett úrrá a lángok világította tánctéren. A zenekar tagjai mintegy áldozatul hajigálták bele a tűzbe hangszereiket. Senki sem értette, miért ugattak bele, és kinek a parancsára ebbe a kétségbeesett riadalomba a géppisztolyok. A falusiak s a megszálló katonák egymásba kapaszkodva menekültek a holdvilágos, jeges éjszaka védelmébe. Egymást eltaposva tolongtak kifelé a füstben, lángban fuldokló színből, s hanyatlottak el a közéjük vágódó sorozatok nyomán. A sebesültekért visszatérő rokonokat, barátokat, alkalmi szeretőket, sem kímélték a fegyverek, amelyeknek kelepelése még akkor is ott visszhangzott a csűr lángoktól jajgató falai között, amikor már jó ideje nem találtak egyetlen áldozatot sem. Megzavarodott, hiábavaló igyekezetük mintha sohase akart volna alábbhagyni."
(Báli ruha) Vissza