Az Örvényes partján (dedikált példány)

Fülszöveg

Oláh János 1942-ben született. Első versei 1969-ben jelentek meg az Elérhetetlen föld című antológiában. Azóta két verseskönyve látott napvilágot: a Fordulópont (1971) és a Jel (1982). Önéletrajzi elemekből szőtt regényének első része 1977-ben jelent meg Közel, folytatása pedig 1979-ben Visszatérés címmel. Az őrült című regénye 1983-ban került kiadásra. Kenyérpusztítók című színjátéka az Életünk című folyóirat 1979/8-as számában olvasható. 1980-ban SZOT-ösztöndíjat kapott.
Jelenleg Máriaremetén él, három gyermeke van. Az írás mellett cselgáncsedzéssel foglalkozik.
Majdnem húsz írást tartalmaz Oláh János novellafüzére. Az Örvényes, Avaskér, Varasd - a történetek színterei - képzeletbeli földrajzi nevek; az itt játszódó események mégis mintha nagyon is valóságosak lennének. A második világháború és az azt követő évtized eseményei elevenednek meg úgy, ahogyan azok egy világtól elzárt közösségben, egy falu életében lezajlottak.
Oláh költőként indult, majd regényekkel jelentkezett, a mostani kötet első kísérlete a kispróza területén. A kötetbeli írásokban az erősen drámai hangütésű novellahagyományt folytatja, amelyben az író nemcsak a lélek mélyébe világít, hanem közben a hősöket fénykép élességű, nyugtalanítóan pontos és hiteles társadalmi-történelmi közegbe helyezi. Oláh a háború pusztításairól, a falu átalakulásáról, a tsz-szervezés buktatóiról, az ötvenes évek nehézségeiről szól: csupa olyan gondról, feszültségről, ami máig érezteti hatását. Írásaiban a történelem vagy az emlékezet "örvényeiből" fölbukkanó darabok az újraértékelés, a tisztázás szándékával és igényével íródtak. Oláh látszólag szenvtelen krónikás; valójában makulátlan és megalkuvásra képtelen erkölcsi mércével méri teremtményeit. Ezek a hősök, éppúgy mint magul az írások: rusztikusak, durván faragottak, de a nyers felszín mögött nem nehéz észrevenni, hogy mindegyik nemes anyagból való. Vissza