Előszó
Részlet a könyvből:
"Az oktatástan elméleti alapjainak kidolgozásával a XVI. sz. végén és a XVII. században kezdtek foglalkozni. Az első komoly didaktikával foglalkozó művet is ebben az időszakban írta Comenius Ámos János /1592-1670/ kiváló cseh pedagógus. Ő vezette be a mai napig is meglévő osztály- és tanórarendszert. Fő művében a Didactica Mangában /Nagy Oktatásban 1628/ már részletesen szól a szemléletesség elvéről, azaz hogy a megismerésbe a külvilág közvetlen érzékelését az első jelzőrendszer segítségével be kell vonni. Ezt a didaktikai alapelvet a szemléltetéssel mint módszerrel valósíthatjuk meg. Az akkor meglévő igen kis számú szemléltetési lehetőség /nyomtatott anyagok és az 1700 körül megjelenő "laterna magica" bűvös lámpa, a vetítőgépek elődje/ a műszaki tudományok és a technika nagyarányú fejlődésével mára már igen tágra bővül és folyamatosan szaporodik. Korábban ezek az eszközök a szórakoztató ipar fejlesztései eredményeképpen jelentek meg, és ott bizonyították alkalmasságukat az információk átadásában /gondoljuk a fényképezés, a lemezjátszók, magnetofon, némafilm, hangosfilm, rádió, TV, video megjelenésére, elterjedésére, majd az oktatási alkalmazására/. Közben a tudományok fejlődésével a felhalmozódott tudásanyag nagymértékben megnőtt /információ robbanás/ és kialakult egy olyan társadalmi szükséglet, mely az oktatási időt változatlanul hagyva az elsajátítandó tudásanyagot megnövelte. Ehhez járult még az is, hogy ez a tudásanyag nemcsak mennyiségében nőtt, de minőségében is változott, egyre absztraktabbá vált és válik napjainkban is.
Kézenfekvő az a gondolat, hogy az élet különböző területein bevált információ-rögzítő-átadó-közvetítő anyagokat eszközöket - mai szóhasználattal élve médiumokat - fel lehet és kell használni az oktatási folyamat hatékonyságának növelésére. Pedagógiai célokra nem minden médium használható egyformán, így egyesek jelentősebb, míg mások elenyésző szerepet kaptak. Például a nyomtatott médiumok közül a napilapokat nemigen használjuk a oktatásban. A pedagógiai célok megvalósulását segítő információ-rögzítő, -átadó, -közvetítő, információ-felvételt segítő és ellenőrző eszközöket, anyagokat taneszközöknek nevezzük. Több taneszközt egymás mellé rendelve taneszközrendszerként is alkalmazhatunk. A taneszközt és a médiumot időnként egymás szinonimájaként is használják, holott a kettő nem teljesen azonos tartalommal rendelkezik. Előbbiekben láttuk, hogy nem minden médiumot használunk taneszközként, de találhatunk olyan példákat is, melyekben a taneszközöket nem nevezhetjük médiumnak /pl. tanulókísérleti eszközök, modellek stb/. A technika fejlődése révén létrejövő eszközök taneszközzé válásában nagy szerepük volt a mindenkori oktatáskorszerűsítési törekvésekben is/a húszas évek vizuális oktatási törekvései, az ötvenes években kommunikációs folyamatnak fogták fel az oktatást, majd a kibernetika eredményeinek, szemléletének tanulás irányítási, szabályozási adaptálása, a hatvanas években a behaviorista inger-válasz elmélet/. A taneszközök csoportosítása, rendszerbe foglalása többféle szempont alapján lehetséges."
Vissza