Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon 1945-1960

Szerkesztő

Budapest

'Donáth Péter: Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon 1945-1960 ' összes példány

Kiadó:	Trezor Könyv- és Lapkiadó, Terjesztő Bt.
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2008
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	558 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	978-963-8144-26-3
Megjegyzés:	Angol nyelvű összefoglalóval és néhány fekete-fehér fotóval.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Az iskolakötelezettség kiterjedésével a kultúraközvetítés egyetlen olyan intézménye, amely szinte minden állampolgárhoz elért, a nép-, majd az általános iskola volt, főszereplőjével, a jövő nemzedékek nevelőjének, „programozójának" tekintett tanítóval, akit a tanítóképzőben készítettek fel hivatására. Ezért a „szélsőségek korában" egymást tagadó politikai-világnézeti törekvések, modernizációs elképzelések megvalósításán serénykedő oktatáspolitikusok, iskolafenntartók közös meggyőződése volt, hogy fontos, miképp programozzák a programozókat, s hogy megfelelően válogassák, instruálják a programozók programozóit: a tanító(nő)képző intézeti tanárokat. A tanítóképzők sorsának alakulása így szorosan követi a rendszer-, illetve kurzusváltásokat, s karakteresen jeleníti meg azok jellegét.
Kötetünk három tanulmánya az 1945-1960 közötti időszakról tudósít Előbb a középfokú intézetek nevelőképző főiskolákkal való felváltására irányuló törekvés motívumait, fiaskóját s a négyéves képzés megújításával, felülvizsgálatával kapcsolatban történteket mutatja be, majd a felsőfokú intézmények megteremtéséig vezető utat, döntési mechanizmust rekonstruálja. Az oktatáspolitikai játszmák felidézése mellett érdemi adalékokkal szolgál a történet ismert szereplőinek (Keresztury Dezső, Ortutay Gyula, Darvas József, Erdey-Grúz Tibor, Alexits György, Bizó Gyula, Jóboru Magda, Kálmán György, Kemény Gábor, Kiss Árpád, Kovács Máté, Mérei Ferenc, Sík Sándor) portréjához, s az intézményük, hivatásuk és identitásuk Szathmáry Lajos, Bihari János és mások) munkásságának, „túlélési technikáinak" megismeréséhez.
Donáth Péter (az ELTE TÓFK tanszékvezető egyetemi tanára) nagyrészt dokumentatív-elbeszélő módszerrel készült munkáiban félszáz levéltár anyagának, magánszemélyek naplóinak, visszaemlékezéseinek, több száz interjúnak s periodikák, könyvek széles körének felhasználásával - sajátos módon - új források tömegét vonta be a kutatásba. Vissza

Tartalom

Előszó IX
Jegyzetek XXI
KÖZSZOLGÁLAT, SZAKÉRTELEM, MÉLTÁNYOSSÁG
Rozsondai Zoltán minisztériumi küzdelmei a tanítóképzés értékeinek megőrzéséért, megújításáért (1945-1960) 1
1. Rezignált számvetés 3
2. Nevelőképzés, „pedagógiai gerilla" - köztisztviselők a koalíciós években 5
3. Mérlegeljék a tanítóképzők javaslatait is! 16
4. Kiélezett harc az iskolák feletti befolyás megszerzésért/megtartásáért - a professzionális szempontok és képviselőik háttérbe szorulása 25
5. Emlékirat vagy emlék-irat? 45
6. Államosítás, pedagógiai gimnázium, négyéves tanítóképzés - menteni, ami menthető 59
7. Második vonalban - a képzési idő felemeléséért, a felsőfokú tanítóképzésért 66
8. A tanítóképzés: hivatás, szolgálat - közérdek és igazságkeresés 77
Rozsondai Zoltán főbb életrajzi adatai 80
Jegyzetek 82
EGY SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRÓ OKTATÁSPOLITIKAI DÖNTÉS SZÜLETÉSE
Tanítóképzés az első Nagy Imre-kormány idején 167
1. „Légvárépítők" az „új szakaszban" 169
1.1. „Új szakasz" - de miben? 169
1.2. A rövidített képzés problémái 172
1.3. Korrekciós kísérletek - az adott keretek között 175
1.4. A „lámpás"-(ki/fel)használók, társadalmi-politikai „megrendelők" elképzelései 184
1.5. A „légvárépítők" a képzési idő felemeléséért 188
1.6. Mitől lett a „kevés" „sok" - avagy a tervgazdaság anomáliái 192
1.7. Nehezen születő reformtervek 194
1. 8. A Politikai Bizottság váratlanul nemet mond - a „reménytelenek reménye" 199
2. „A bűnös könnyelműség" folytatódik: újabb játszmák a négyéves képzés körül 207
2. 1. A „tarthatatlan helyzet" prolongálódása - a korszak ellentmondásai 207
2.2. Az újragondolás elkezdődik - az „újragombolás" halasztódik 215
2.3. Receptek és ellenjavallatok 219
2.3. 1. Iskolapélda: együttműködés és rezisztencia a budai tanítóképzőben az 1954/1955. tanévben 221
Jegyzetek 232
VIZSGÁLATOK, DIAGNÓZISOK - JAVALLATOK
Kísérletek a tanítóképzés világnézeti-politikai és szakmai rekonstrukciójára a Hegedűs-kormány idején 287
1. „Gyökeres fordulatot a politikai-világnézeti nevelésben" 289
2. Vizsgálat, ellenőrzés - indikáció 294
2.1. Hivatalos diagnózis: négy év alatt, ezzel a garnitúrával, nem megy 296
2.2. Javallat: elvárt szellemiségű, érettségire épülő, kétéves tanító- és óvónőképzés 302
3. Exkurzus: a forrásainkban rejlő lehetőségekről/korlátokról s a „kettős nevelés" téziséről 304
4. Tandráma (főpróba?): harc a „kettős nevelés" ellen (ért?) - a Vendel utcai tanítónőképzőben 308
4.1. A Vendel utcai képző politikai-világnézeti nevelőmunkája a kerületi párt-vb ülésén 309
4.2. Tanévkezdés a korrekció s a személycserék jegyében 317
4.3. „Brigádvizsgálat" a Vendel utcai tanítónőképzőben 320
4.4. A vezetőségválasztó párttaggyűlés és a félévzáró ellenőrző tanári értekezlet mérlege 326
4.5. Olvasatok, értelmezési kísérletek 330
5. Színek, játszmák, szövegek, emlékek - „diagnózisok" a XII. kerületi tanítóképzőben 335
5.1. A hivatalos arculat 335
5.2. A hajdani növendékek emlékei 341
5.3. A görbe tükör láttató ereje 345
5.4. Feleselő „diagnózisok" - sokszínű tantestület 352
Jegyzetek 359
Levéltárak, rövidítések, köszönetnyilvánítások 432
Felhasznált, hivatkozott irodalom 445
Térképek jegyzéke 536
Névmutató 537
Summary 551
Az egyidejűleg megjelent, „A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből 1868-1958" című kötet tartalomjegyzéke 553