Oktatáspolitika

Előszó

Közoktatás-politikai szöveggyűjteményt ajánlunk az olvasónak, szöveggyűjteményt az oktatáspolitika egyetemi és főiskolai tanításához-tanulásához. Mint az ilyesféle válogatások szerzői nagyon gyakran, úgy most mi is a mentegetőzéssel kellene, hogy kezdjük: szöveggyűjteményünk szűkreszabott terjedelménél fogva a teljesség igényéről eleve le kellett mondanunk, amikor az összeállításba kerülő munkákról döntöttünk. Arra vállalkozhattunk csupán, hogy néhány olyan írást mutassunk be, amelyek segítségével a kezdő, bevezető jellegű oktatáspolitika-kurzusok leggyakoribb tematikus egységei jobban megvilágíthatok, a hallgatók oktatáspolitikai műveltsége a leginkább tehető színessé, átfogóvá, és amelyek az önálló, illetve kiscsoportban történő feldolgozásra is alkalmasak. Mégsem érezzük úgy, hogy mentegetőznünk kellene, mert természetesnek tartjuk, hogy egyetlen kötet nem lehet tekintettel mindenféle célra. Álláspontunkat mégis meg kell indokolnunk. Tapasztalatunk szerint ma már a pedagógusképzésben, a szociológus-, politológus-, illetve bizonyos szakokon az egyéb társadalomtudományi oktatásban is, a legtöbb hazai felsőoktatási intézményben legalább egy féléves bevezető jellegű kurzust írnak elő a tantervek oktatáspolitikából. A kreditrendszer teljes körű bevezetésével pedig valószínűnek látszik, hogy a hallgatók jó része ehhez még további, esetleg speciális oktatáspolitikai kérdésekre irányuló ilyen kurzusokat is felvesz, mint ahogyan az is látható, hogy egyre több más szakos hallgató érdeklődésére is számot tarthatnak az oktatáspolitika órák. Jelen szöveggyűjteményünket inkább a bevezető jellegű oktatás céljaira szánjuk, azzal a feltételezéssel, hogy hamarosan közreadhatjuk a folytatását, pontosabban folytatásait: további, más szempontokat követő oktatáspolitika-gyűjteményeket. Magunk oktatáspolitika-kutatók vagyunk, ezért az első „kísértés", amit el kellett hárítanunk, az volt, hogy oktatáspolitikai szöveggyűjtemény helyett főként oktatáspolitika-kutatási írásokat közöljünk most. Hiszen ma már az oktatáspolitika kutatásának, mint önállósuló - az oktatásszociológiáról részben már leszakadt, de a politológiába még nem egészen integrálódott, az oktatásgazdaságtannal, a történettudománnyal, a közigazgatástudománnyal, a szervezetkutatással rokoni kapcsolatokat ápoló, sok tekintetben neveléstudományinak számító - tudományszaknak különböző iskolái, egymással rivalizáló, vitatkozó irányzatai vannak. Ezek közlésére most nincs elég terünk, így inkább csak jelzésként mutatunk be az első fejezetben, az angolszász világban született oktatáspolitika-elemzés hazai meghonosítását szolgáló első magyar írások közül néhány, akkoriban úttörőnek számítót, olyanokat, amelyeket ma is érvényesnek tartunk. Vissza