Okos, mint a kecskeméti szélmalom

Előszó

Szólások - egy nyelvi kultúra élő hagyatékai Aki szólásokat gyűjt és magyaráz, nem kisebb dologra vállalkozik, mint valamely korai nyelvi kultúra s egy általa meghatározott gondolkodásmód reprodukálására. Egy olyan kultúrtörténeti periódus felidézésére, amelyet az ismeretátadás alapvetően élőnyelvi vagy orális jellege jellemzett.
Ez a szólásaink, balladáink, népdalaink, népmeséink hátterében boltosuló szóbeliség számos, az írásbeli kultúránk szemszögéből nehezen érthető nyelvi, gondolkodásbeli kötöttséget, műfaji specifikumot vont maga után. Az alapvetően szóbeli kultúrákban a gondolatok megőrzésének és felidézésének problémáját az előadók ugyanis csak akkor oldották meg sikeresen, ha beszéddé könnyen összeálló mnemonikus mintákban gondolkodtak.
Gondolataikat erősen ritmizált, rögzített alakzatokban, ismétlésekben, ellentétekben, visszatérő jelzős szerkezetekben és más formulákban, bevett tematikus környezetben kellett megjeleníteniük, melyeket minden felől újra és újra hallott s ennél fogva könnyen felidézett a befogadó. Az ilyen kultúrákban rögzített kifejezések adták a gondolkodás lényegét. Az erős mintázottság és a közösségileg rögzített nyelvi fordulatok az orális kultúrákban azt a szerepet töltötték be, amelyeket más kultúrákban az írás lát el - s ezzel együtt meghatározták a gondolkodásmódot, azt, hogy a szóbeli tapasztalat szellemi elrendezése milyen módon valósulhat meg. Vissza