Ókori hősök, ókori csaták

Előszó

Azoknak a fiataloknak írtam ezt a könyvet, akikben az iskolai történelemórák fölkeltették az érdeklődést az ókor nevezetes eseményei iránt, és kíváncsiságuk kielégítéséhez olvasmányokat keresnek. És azokhoz a nem egészen fiatalokhoz is szól ez a könyv, akik hozzám hasonlóan szívesen élik át (ismét) az izgalmas antik kalandok hőseinek fordulatos életét. Nem írtam meg a görög-római antikvitás hadtörténetét, még csak legkiválóbb hadvezéreinek arcképcsarnokát sem nyújtom át az olvasónak. A korlátok közé szorított terjedelem miatt válogatni kényszerültem, s az általam végül is választott ókori hősök sorába a személyes érdeklődés, olykor szimpátia mellett a következő alapgondolattól vezérelve állítottam a könyvben szereplő hadvezéreket: összefüggő történelmi események sodrásában alakító szerepet játszó katonák-politikusok követik egymást, akik vagy folytatták a másik által megkezdett harcokat, mint például Miltiadész, Leónidasz, Themisztoklész, vagy éppen egymás ellenfelei voltak, mint Hannibal és Scipio Africanus Maior. Az egyes hadvezérek három jelentős történelmi esetmény: a görög-perzsa háború, a hellénizmus kibontakozása és a második pun háború keretében tevékenykednek. A görög-római kor e három fordulópontja alkotja könyvem cselekményének magvát, amely körül a csataleírásokban bővelkedő életrajzok elhelyezkednek. Így a könyv sem az ókori kelet nagy hadvezéreivel, sem pedig a görög-római kor olyan katonai kiválóságaival nem foglalkozik, mint Xenophón, Epameinóndasz, Marius, Caesar és mások. Ez utóbbiak hiányát jelen kötetem folytatásképpen e hadtörténeti sorozat keretében pótolni fogom.
A béke szebb és jobb, mint a háború. De a periklészi kor békéjéhez a perzsák elleni győztes csaták, a rabszolgatartó görög polisz-társadalom világát leküzdő hellénizmus kivirágzásához Nagy Sándor hódításai, Róma nagyhatalommá terebélyesedéséhez Scipio sikerei kellettek. Ezért írtak az ókori történetírók oly sokat a háborúkról s viszonylag keveset a békéről. Meg persze azért is, mert a háborúk fordulatai mindig is sokkal jobban lekötötték az olvasót, mint a béke látszatra egyhangú hétköznapjai. Ismerjük meg a háborúkat, hogy annál többre becsülhessük a békét! Legyen ez a könyv jelszava! S amikor köszönetemet fejezem ki szaklektoraimnak értékes segítségükért, hadd zárjam ezt az előszót egy Radnóti Miklós idézettel: Veresmart című versének utolsó szakaszában a költő így festi a háborút felváltó béke látomását:
"S a föld bölcs rendje visszatér, amit
ó csillagok szakállas fénye áztat,
állatok s kalászok rendje ez, nehéz
s mégis szelíd szolgálati szabályzat." Vissza