Ókori chronologiai kutatások

Előszó

Ha az emberiség szellemi életét közelebbről szemügyre veszszük, akkor azt látjuk, hogy három tényező az, a melyekben az egyetemes kulturéletnek a gyökereit megismerhetjük, még pedig : az időbeosztás, a vallás és az írás. E három kulturjelenségben nyilatkozik az emberiség szellemi életének fejlődéstörténete. Csak lassan és fokozatosan alakult ki az ember öntudatában annak a módnak és szokásnak a képzete, a melyben az egyes események és jelenségek, egymás után következő történetek lánczolataként sorakoznak egymás mellé. Az ugyanis, a mit mi »idő«-nek nevezünk, nem valami objektiv, sem valami abszolút konkrét, hanem inkább a szemeink előtt megszakítás nélkül lejátszódó jelenségek egymásutánjának relativ értelme. Ez a felfogás természetesen lassan és fokozatosan fejlődött, lépést tartva az emberiség fejlődéstörténetével. A gondolkodásnak a módja, a mely szerint a dolgok időbeli egymásutánjukban a mi szemeink előtt lejátszódnak, volt a mérték az emberi nem többé-kevésbé magasabb fokú kulturális fejlettségének a megítélésénél. Az időbeosztás története ennélfogva egyszersmind kiegészítő része az emberiség fejlődéstörténetének, nagy mutatója ama világórának, a melynek hivatása a kulturélet mindenkori állapotának feltüntetése ; az időbeosztás és az időszámítás az emberiség fejlődésének azon hatalmas tényezői, a melyek úgy az egyes egyénnek, mint az összességnek a tevékenységét és munkáját szabályozzák s helyes irányba vezérlik.
Mindenesetre nincs szükség a kulturális élet magas fejlettségére, hogy észre lehetett venni, hogy a Nap naponkint felkel és lenyugszik s ezzel létrehozza a nappal és az éj közötti különbséget. A legprimitívebb ember is láthatja, hogy a Nap reggel felkel és este lenyugszik és észre veheti azt is, hogy ezen idő alatt a Nap folyton változtatja égi helyzetét és naponkint egyszer eléri felettünk legmagasabb állását. Vissza