Ókor 2016/1.

Előszó

Részlet:
Istennők
Az Ókor jelen számát ókori istennőknek szenteljük. Deabus omnibus, "minden istennőnek", mondhatnánk antik szellemben - nehogy valamelyiket megsértsük, magunkra vonva engesztelhetetlen haragját. Valójában persze számtalan istennőről nem lesz szó. A tematikus szám kiindulópontja az a nemzetközi konferencia, amelyet kerek egy esztendeje, 2015. június 16-19. között tartottak a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen: elsősorban a római Iunóról (másodsorban a görög Héráról), az ádáz istennőről aki a vergiliusi Aeneis elején megjelölt "emlékező", avagy "nem-feledő haragjával" (ira memor) méltó epikus utódja Homéros Achilleusának. Míg az Ilias cselekményét a legnagyobb görög hős haragja, addig az Aeneisét a legnagyobb és egyben legellentmondásosabb római istennő haragja motiválja. Éppen az ellentmondások azok, amelyeknek a konferencia előadói a nyomába szegődtek: anyapárti vagy anyaellenes, békés vagy harcias, a rómaiakat segítő vagy a rómaiakat akadályozó istennőt (a sort számos más jelzővel lehetne folytatni) tisztelhetünk-e személyében? Az előadók természetesen különböző regiszterekben, változatos vallás, kultúr- és irodalomtörténeti források és kontextusok elemzése nyomán megszólaló válaszai talán úgy hozhatók közös nevezőre, ha arra koncentrálunk: mit várt el a nőktől a klasszikus antikvitás férficentrikus gondolkodása? Mintha éppen az elvárások végletes ellentmondásosságát tükrözné Iuno végletes ellentmondásossága is. Vissza