Ókor 2004/2.

Előszó

Az ÓKOR-ból Noha Európé mitikus alakja Hésziodosz korában még csak a tengeri istennők egyikeként szerepel, a képi ábrázolások tanúsága szerint a Kr. e. 6. századtól kialakul az elrablásáról szóló mitologéma. Agénór szidóni király leánya fivéreivel - többek között Kadmosszal, Phoinix-szel - él együtt a palotában, amikor Zeusz szemet vet rá, s hófehér bika képét öltve hátára csalogatja, majd a tenger habjain Kréta szigetére ragadja. Itt azután a főisten - szokásához híven mentve kalandját - a krétai királyhoz adja a megejtett leányt, még tőle születik azonban a három legendás krétai ősatya: Minósz, Szarpédón és Rhadamanthüsz. Ahogy Európé már megálmodta a földrészek érte folyó versengését, Zeusz valóban a mi kontinensünknek ajánlja őt, nevét pedig örök emlékül amannak adja.
Gloviczki Zoltán: Európé szerelme

Az első problémát az epüllionok csoportjának kijelölése okozza, hiszen most nem a műfaji jegyek alapján sorolunk be műveket a csoportba, hanem éppen a csoport egyes tagjairól próbáljuk az általános jegyeket leolvasni. Csakhogy a szakirodalomban messze nincs egyetértés az epüllionok csoportjába tartozó műveket illetően sem. Véleményem szerint nem szabad túllépni az eposz mint hexameteres, narratív költemény antik definíciójának határát. Narratív költeményen pedig olyan költeményt értek, amely a történetet a mesélés kedvéért meséli el, vagyis az elbeszélés alkotja a mű alapstruktúráját.
Hajdú Péter: Gondolatok az epüllionról

Csak Augustus korától kezdve, de akkor robbanásszerűen indult meg mind Rómában mind Itáliában és főleg a tartományokban a fel iratkultúra elterjedése eddig sohasem látott dimenziókban. Ez a feliratkultúra arra a célra szolgált, hogy a hatalmasok, valamint az ezek nyomán orientálódó szélesebb néptömegek értékrendjét és elgondolásait egyszerű formában, könnyen megérthető híradásokkal juttassa kifejezésre és egyszersmind maradandóvá is tegye.
Alföldy Géza: Római császárok és feliratos emlékeik Vissza