Előszó
N. K. Zumwalt: A szerelmi költészet hajója Horatiusnál (Ódák I. 14)
Uj hullám vet a mély vízre megint, hajóm?
Ó, jaj, mit teszel ott? Térj kikötőbe, térj
gyorsan! Nem veszed észre?
Már nincs...
Tovább
Előszó
N. K. Zumwalt: A szerelmi költészet hajója Horatiusnál (Ódák I. 14)
Uj hullám vet a mély vízre megint, hajóm?
Ó, jaj, mit teszel ott? Térj kikötőbe, térj
gyorsan! Nem veszed észre?
Már nincs oldaladon lapát,
dúló téli vihar tépte meg árbocod,
és nyögnek rudaid, nincs köteled se több,
ellankadt a gerinced
harcát vívni a túlerős
tengerrel! Sehol egy vászon, amely kitart,
nincs isten, kihez esdj, míg a vihar dobál,
ámbár pontusi fenyves,
nagyhírű ivadékaként
büszkélkedsz. Mit a nagy név, mit a származás?
Nem bízik faragott, tarka tatodban a rettent szívű hajós már.
Szél prédája ne légy, vigyázz!
Még nemrég unalom s aggodalom ki most
lettél vágyakozás s nem kicsi gond nekem;
fénylő Cyclasokon túl
hömpölygő vizeken ne járj!
Vissza