Ókeresztény írók lexikona

Előszó

Amikor a Tisztelt Olvasó e patrisztikus lexikon kötetét forgatja, Dr. Vanyó László posztumusz munkáját tartja kezében. A Professzor még életében elkezdte a lexikon munkálatait, de váratlan halála megakadályozta a szöveg végső formájának lezárásában és a szakirodalom összeállításában. Ezt a feladatot egykori tanítványai, Dr. Perendy László - aki jelenleg az elhuynt Professzor tanszékét vezeti - és Dr. Babarczi-Győrffy Andrea végezték el. Babarczi-Győrffy Andrea munkája a lexikon végérvényes szövegének megformálása, Perendy László pedig az egyes címszavak szakirodalmát készítette el és magát a lexikont sajtó alá rendezte.
A Szent István Társulat ezzel a kiadással szeretné méltó módon leróni tiszteletét Vanyó lászló emlékének, és egyben kifejezni köszönetét azért, hogy évtizedeken át monográfiáival és az egyházatyák munkáinak fordításával, valamint az Ókeresztény Írók sorozat szerkesztésével a Társulat könyvkiadását és ezen keresztül a Magyar Katolikus Egyház szellemi és lelki életét gazdagította. Mint a Szent István Társulat elnökségének tagja, szakszerű tanácsaival is segítette a könyvkiadás munkáját.
A Szent István Társulat azzal a reménnyel bocsátja a nyilvánosság elé a lexikont, hogy az egyházatyák és munkásságuk ismerete - amely Vanyó László professzor szívügye volt és tudományos munkásságával elősegíteni akart - a magyar kereszténységnek, de egyúttal az egész magyar szellemi életnek javát szolgálja. Vissza

Fülszöveg

Az ókeresztény irodalom az antik világ irodalmának szerves része. A patrisztikus szerzők fennmaradt művei emellett jelentősen hatottak az egész európai kultúrára is. Magyarországon mindeddig nem született olyan munka, amely lexikális formában, a történelmi hátteret felvázolva, életrajzi adatokat és részletes bibiliográfiát közölve ilyen széleskörűen dolgozza fel a patrisztikus kor szerzőinek munkásságát. Vanyó László ugyanis nemcsak az egyházatyákat és műveiket mutatja be, hanem az első hat évszázad egész irodalmát, beleértve az eretnek szerzők írásait is, melyek nagymértékben hozzájárulnak egy-egy kor és az egyházatyák műveinek megértéséhez.
Az első két évszázad keresztény írói - elsősorban az apostoli atyák és az apologéták - nagyobb teret kaptak a munkában. Az apostoli atyák írásai ugyanis betekintést adnak az Egyház életébe egy kritikus ponton, az 1-2. század fordulóján, az apologéták tevékenysége pedig sorsdöntő volt a későbbi teológiai fejlődés szempontjából. A 4-5. századi nagy egyházatyák életműve az "aranykor" teológiai problémáit tükrözi, szellemi hagyatékuk pedig mértékadó lett a következő századokban.
Vanyó László ezen utolsó könyvét már nem tudta befejezni, halála után tanítványai rendezték sajtó alá, hogy posztumusz kiadványként méltó legyen kimagasló életművéhez.

Vanyó László 1942. február 11-én született Bódvaszilason. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium elvégzését követően 1966-ban a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott. 1971-ben szentelték pappá. 1972-ben védte meg "Nüsszai Szent Gergely antropológiája" című doktori értekezését. 1972-74 között a római Patrisztikus Intézetben szerzett diplomát. Ugyanitt fél éven át meghívott előadó. 1975-től a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia (később Kar) Ókeresztény Irodalom- és Dogmatörténet Tanszékének vezetője. 1992-től a vatikáni Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja. 2003-ban II. János Pál pápa a Pápai Teológiai Akadémia tagjává nevezte ki. Tudományos munkásságáért Stephanus-díjjal és Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki.
Vanyó László az utóbbi évtizedek patrológiájának meghatározó alakjaként írásaival, kutatásaival, valamint fordításaival maradandót alkotott. Az Ókeresztény Írók megjelent 18 kötete, az Ókeresztény Örökségünk sorozattal együtt, a hazai teológiai irodalom ki nem apadó forrása lett. Több száz magyar és idegen nyelvű tanulmánya, cikke kitörölhetetlen nyomot hagyott a patrisztikát szerető és művelő tanítványok, érdeklődők körében. Vissza