Előszó
Részlet a könyvből:
JACQUES KISASSZONYNAK.
Kedves Thérése-em, (igy szólítom, ha már sehogy se engedi, hogy "kisasszony"-nak nevezzem); elmondok magának egy érdekes újságot. Színhelye: a monde des...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
JACQUES KISASSZONYNAK.
Kedves Thérése-em, (igy szólítom, ha már sehogy se engedi, hogy "kisasszony"-nak nevezzem); elmondok magának egy érdekes újságot. Színhelye: a monde des arts, amint mondani szokta barátunk Bernard. Nini! ez rímel, de abban, amit most fogok magának elmesélni, nincs se rím, se értelem.
Képzelje el: tegnap, amikor már eleget úntattam magát a látogatásommal, hazamentem és tudja, ki várt rám? Egy angol lord... Különben lehet, hogy nem is volt lord, de annyi bizonyos, hogy angol volt, így szólt hozzám zagyva szavakkal:
- Ön festő?
- Yes, milord.
- Arcképfestő?
- Yes, milord.
- Kezeket is fest?
- Yest, milord; lábakat is.
- Jó!
- Nagyon jól!
- Ó, biztos vagyok benne! Nos, megfestené az én arcképemet?
- Az Ön arcképét?
- Miért ne?
Ezt a „miért ne"-t olyan közvetlenül, olyan kedélyesen mondotta, hogy nem tartottam többé tökfilkónak, annál is inkább, mert Albionnak ez a fia pompás egy férfi. Gondolja el Antoniusznak a fejét egy... nos, egy angolnak a vállán, gondoljon el tökéletes görög fejet brit fashion szerint kicsit különcmódra öltözött; nagy nyakkendős törzsön.
Vissza