Pierre lelke I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Davidov orvos, mintegy sugallatot eláruló kifejezéssel fordítva kemény vonású, megviselt arczát a Patrizzi herczeg vendégei felé, a vita közepett a következő meglepő szavakat ejté el:
- Hisznek e önök az ismétlődő sugallat hatalmában, mely az agyba olyan élesen és állhatatosan fur be egy gondolatot, mint valami árnak a hegye? Hiszik-e, hogy ez a gondolat oly befolyással tud lenni a lelki állapotra, hogy még a testi állapotot is megváltoztatja, mert hiszen megengedik önök is, nemde, hogy a léleknek uralkodó, döntő hatása van a testre ?...
- Megengedjük, viszonzá nyugodtan a nápolyi, - most pedig, s épen erre várok, le kellene vonnia a következtetést. . .
E visszavágásra, mely érdekes kifejtését igérte az orosz orvos által fölállított tételnek, pillanatnyi hallgatag elámulás következett be a vidám világfiak és szeretetreméltó hölgyek közt, kik a monte-carloi teraszon, a Hotel de Paris szalonjában, ép most végezték el az ebédet. A dusan teritett asztal körül, melyen a lámpák melegében és a czigarettek füstjében fuldokolva fonnyadtak meg a virágok, a meglepettség és unatkozás tekintetei keresztezték egymást. Azután egyszerre, mintegy fölháborodott tiltakozása gyanánt e mulatozóknak, kik csevegésük megszokott kicsinyességéből kiragadva egy tudományos vita százaságába taszitódtak bele, egész vihara zudult föl az ellenmondásoknak és kiáltásoknak:
- Elég volt a fiziológiából!... Vissza