A vasgyáros I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
Az 1880. év október havának egyik derült napján egy finom vadászöltözetet viselő fiatalember ült ama szép tölgyerdők egyikének a szélén, melyek üde árnyaikkal a Jura alsó lejtőit borítják. Egy nagy, sötétbarna vizsla, mely gazdájától néhány lépésnyire hevert az avar-fűben, rámereszté figyelmes szemeit, mintha azt kérdezné: nem indulnak-e már hazafelé? A vadász nem igen látszott hajlandónak arra, hogy ilyen hamar térjen vissza. Puskáját odatámasztotta egy fa derekához, vadásztarsolyát ledobta az árok szélére s hátát a napnak fordítva, állát tenyerébe nyugtatva, jártatá szemeit a csodás panorámán, mely eléje tárult.
Az út túlsó felén, mely a szálerdő mellett haladt, kétéves eresztvény-liget terjedt el, melynek ritkáló hajtásai zöld szigetecskék gyanánt emelkedtek ki a haraszt és magas sárga füvek közül. Az erdőhátság, mely lassú lejtőben hajtott alá a völgybe, a rétségen látni engedé Pont-Avesnes helységét, melynek ódon templomán a palafödelü torony oltókupak alakjában emelkedett a vörös háztetők fölé. Jobbra a kastély látszott, melyet széles, de kiszáradt futóárok és gyümölcsösfák vettek körül. Az Avesnes, e keskeny vízszalag, melyet a lakosság nagyzóan "folyó"-nak nevez, ezüst fonalként csillámlott a reszkető levelü satnya fűzfák közt, melyek partjaira hajoltak. Odább a vashámor, mely kohóinak kéményein vörös füstöt okádott ki, amelyet a szél tovakergetett, nyújtá el fekete falait a halom aljában, melynek sziklarétegein tágas nyílások látszottak, az érc kiaknázására szolgálók. Ez üregségek fölött zöldültek a szőlők, melyek bizonyos kesernyés ízü bort teremnek, amely "mosellei" név alatt kerül vásárra. Vissza