Óh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe!

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az 1825-1867 közötti időszak mindmáig a magyar történelem meghatározó jelentőségű fejezete. A reformkor a magyar polgárosodás kezdete, 1848-49 a magyar polgári átalakulás legfontosabb másfél éve volt. Az 1849-1867 közötti neoabszolutizmus végére kiderült, hogy a győztes Ausztria nem volt képes megnyerni a békét, s kénytelen ismét egyenrangú félként kezelni az 1849-ben idegen segítséggel eltiport Magyarországot. A forradalom és szabadságharc után többé nem lehetett visszaállítani a feudalizmus idejétmúlt rendszerét, s csak az volt - az egyébként nem jelentéktelen - kérdés, hogy az ország polgári fejlődése milyen gyorsasággal és milyen módon fog végbemenni. Dobák Gézának a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállított gyűjteménye ebbe az eseménysorba, a 19. század ötven évének történetébe nyújt bepillantást. Olyan gazdag gyűjtemény kerül most az érdeklődő nagyközönség elé, amely tükrözi a reformkor, forradalom és szabadságharc, az abszolutizmus és a Kossuth-emigráció legtöbb fontos eseményét.
A kiállított anyagban egyszerre találkozunk a magyar és az osztrák fél kiemelkedő egyéniségeinek, Széchenyi Istvánnak, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek, Batthyány Lajosnak, Szemere Bertalannak, Görgei Artúrnak, Perczel Mórnak, Bem Józsefnek, Csány Lászlónak, illetve Josip Jellacsicsnak, Alfréd zu Windisch-Grátznek, I. Ferenc Józefnek, Julius Jákob von Haynaunak, Iván Fjodorovics Paszkevicsnek a kézirataival és nyomtatott kiáltványaival. Külön kiemelendők az olyan érdekességek, mint Ferenc József néhány nappal a königgrátzi vereség előtt írt sorai vagy Deák Ferenc jelenleg ismert utolsó levele. De itt vannak a kevésbé, vagy szinte egyáltalán nem ismert szereplők iratai is. Meszlényi Rudolf, Weisz János, Szigethy Miklós és Sándor, Ihász Dániel, Kupa Hümér, Asbóth Sándor, Simonyi Ernő iratai a reformkor, az emigráció és a kiegyezés utáni rendszer mindennapi életébe nyújtanak bepillantást. Kuthy Emil honvéd hadnagynak, az Egyetemi Könyvtár egyik őrének, az ismeretlen érsekújvári ferences szerzetesnek és vagy Serguel Nepomuk János aradi polgárnak a naplói és emlékiratai azt mutatják be, hogyan élték át a kortársak a forradalom és szabadságharc másfél évét."
Vissza