Előszó
Balaton-háló
Egyszer már írtam előszót ennek a remek-gyönyörű gyűjteménynek első kötetéhez, 2006. július 16-án. Hogy milyen ez a könyv, ez a hangya-küldetés szorgalommal és szinte biológiai...
Tovább
Előszó
Balaton-háló
Egyszer már írtam előszót ennek a remek-gyönyörű gyűjteménynek első kötetéhez, 2006. július 16-án. Hogy milyen ez a könyv, ez a hangya-küldetés szorgalommal és szinte biológiai buzgalommal fölhalmozott könyv-állapot, áhítat-selyem láng, mézcsöpp-ragyogású vagy haldög-bomlás-szagú, hattyúringató, nádas-sóhaj-lobogású látomás-kazallá összehordott második valóság, betű-láng végtelen, nyomtatott ihlet-természetrész: nem tudom. Hiszen az antológia szerzőinek többségét nem ismerem. Talán ha magas felhőfoszlány fehér páraköd-úszással lebegnek emlékezetem öregedő és esteledő égboltján, az alkonyodás piros angyaltollaiként. Magam csak csodáltam a Balatont, nem dübörgött át ihletemen ágaskodó és habsörényes kemény tombolása, hajnali csöndjének égbolt-nagy páraesernyője csak néha világított szívem fölött, mint Isten lampionja, súgása zöld bársony volt és fehér tömött akarat. Nem voltam helyhez láncolt a Balatonon. így Balatonfüred sem volt az én megváltó világosságom. Az óriás-tó körüli helységek sok temploma, kőkeresztje, jegenye-fa láng-egyenese és árnyküldetése szövődött be szívembe. Egyik parttól a másik partig, a fölső kanyarulattól a befejező kanyarulatig volt utazásom, látomásom, Siófoktól Keszthelyig, Tihanytól Balatonalmádiig, Balatonőszödtől Révfülöpig szövődött az én pókhálóm, nem oly szabályosan, ahogy a pók szövi hálóját a ribizlibokrok gyümölcs-vércsöppös szőrtüskés feketeszőke ágai közé. Mert ha vonalzóval pókhálószerű ceruza-egyenest húzok, a különböző végpontokat egymáshoz ragasztom: kusza lét-térkép rajzolódik a kék légtérre, mint egy zagyva háló-hídhalmazat síkszerkezet, szent összevissza létbizonyosság, vonal szerkezetek egymást-metsző négyszögei, háromszögei, hidjai, sík-pillérei, sík-sima vonaltornyai. Hogy milyen ez a könyv, hogy mit akar ez a könyv, azt szorgalom-mámorával elmondja Matyikó Sebestyén József, a költő, az összegyűjtő és beporzó lírikus-méhecske. És elmondja okulásunkra, szeretetünkre és áldásunkra hibátlan, pontos, okos és fölvilágosodásunkat szolgáló remeklő, becsület-tiszta utószavában.
Budapest, 2011. április 11.
Vissza