Őfelsége Meyer III./Az álkirályné

Előszó

Prüszkölve, fáradtan haladt a vonat: nagyon melege lehetett a forró nyári napsütésben.
- Mikor érkezünk Breckendorfba?
Kövér, jól megtermett úr kérdezte ezt a kalauztól s a kalauz kissé esetlen mozdulattal szalutálva válaszolt:
- Harmincnyolc percünk van még, uram.
- Harmincnyolc perc, - dörmögte magában az utas, aki még a kérdésnél és a kalauz válaszánál sem vette le szemét a vele szembenülő csinos, szőke hölgyről.
A kalauz éppen be akarta húzni a fülke ajtaját, amikor az úr utána szólt:
- Várjon még egy percig. Hány állomásunk van Breckendorfig?
- Egy sem, uram.
Becsukódott az ajtó, az úr szuszogva, mélyen sóhajtott, elővette cigarettatárcáját s a vele szembenülő hölgy felé nyújtotta:
- Asszonyom, szabad megkínálnom egy cigarettával?
A hölgy bosszúsan kapta el fejét, beletemetkezett a magazinba, amelyet már órák óta olvasott lankadatlan szorgalommal s nem válaszolt a kérdésre. Az úriember csodálkozott, bosszankodott egy kicsit s nem tudta megérteni, miért nem kap egyetlen szó választ sem a nőtől, aki pedig nagyon tetszett neki, akivel szeretett volna megismerkedni. A hölgy a fővárosban szállt be a kocsiba, néhány perccel később, mint ő, s amikor a fülke másik három utasa a közbeeső állomáson kiszállt, a kövér, jól megtermett úr bizonyos boldogsággal és megelégedéssel vette tudomásul, hogy egyedül maradtak a kocsiban, mert rögtön arra gondolt: megismerkedik a csinos babával. Vissza