Fülszöveg
A klasszikus horvát széppróza remekművét veheti kézbe a magyar olvasó. Az Ódon tetők alatt (Pod starim krovovima) című Gjalski-kötet, a 19. századi horvát szépirodalom e csodája a páratlan hangulatú, szőlőskertekkel, erdőkkel, ligetekkel és rétekkel tarkított táj, a Horvát Zagorje (Hrvatsko Zagorje) és hajdani lakóinak művészi rajzát kínálja. Ez a Zágráb-VarasdKrapina közötti földrajzi térség a Gjalski ifjúkorában még virágzó nemesi életforma keretét adó kúriákkal volt tele. Az udvarházi világ szokásait, békéjét, kedélyességét őrző nemesi hajlékokban szüntelen vendégjárás, szép téli vadászatok, kiadós ebédek és vacsorák részesei voltak a hajdan volt szereplők.
Az őszi esős, meg havas téli estéken kandallók vagy óriási szemeskályhák mellett tarokkjátékkal, adomázással múlatták az időt, a cselédség fiatalja kukoricát morzsolt, a konyha felől káposztagyalu csattogása törte meg a csendet, s jóféle illatok jelezték a közelgő ebéd- vagy vacsoraidőt.
Az utast, a vendéget, ha zord és a...
Tovább
Fülszöveg
A klasszikus horvát széppróza remekművét veheti kézbe a magyar olvasó. Az Ódon tetők alatt (Pod starim krovovima) című Gjalski-kötet, a 19. századi horvát szépirodalom e csodája a páratlan hangulatú, szőlőskertekkel, erdőkkel, ligetekkel és rétekkel tarkított táj, a Horvát Zagorje (Hrvatsko Zagorje) és hajdani lakóinak művészi rajzát kínálja. Ez a Zágráb-VarasdKrapina közötti földrajzi térség a Gjalski ifjúkorában még virágzó nemesi életforma keretét adó kúriákkal volt tele. Az udvarházi világ szokásait, békéjét, kedélyességét őrző nemesi hajlékokban szüntelen vendégjárás, szép téli vadászatok, kiadós ebédek és vacsorák részesei voltak a hajdan volt szereplők.
Az őszi esős, meg havas téli estéken kandallók vagy óriási szemeskályhák mellett tarokkjátékkal, adomázással múlatták az időt, a cselédség fiatalja kukoricát morzsolt, a konyha felől káposztagyalu csattogása törte meg a csendet, s jóféle illatok jelezték a közelgő ebéd- vagy vacsoraidőt.
Az utast, a vendéget, ha zord és a további utazásra veszélyes volt az idő, a kúriában marasztalták, s így ő az éjszaka beálltával a jól fűtött vendégszobában térhetett nyugovóra. A történetek leggyakoribb színtere a brezovitzai udvarház, amelynek gazdája, a nyugalmazott főispán, Kornél Battorych, akinek alakjában Gjalski egy korszak jelképét formálta meg, s aki életvitelével, mentalitásával, erkölcsi nézeteivel, otthona, kúriája avittságához való ragaszkodásával, konzervatív politikai nézeteivel mindazon értékek megtestesítője, amelyek a horvát történelem illírizmus előtti korszakát jellemezték. A Turgenyev-próza színeit transzponáló, sokban a mi Krúdy Gyulánk elbeszélő művészetét asszociáló írások nagy késéssel ugyan, de most végre teljes terjedelemben jutnak el a magyar olvasóhoz.
Vissza