Óda a nyomdához (minikönyv)

Előszó

Erdélyi János köszöntése

Hatvanévesnek lenni - ez egymagában nem érdem. Korunkon végigtekintve, nehézségeit, háborúit számbavéve, inkább azt kell mondanunk: szerencse, a sors ajándéka, amivel egyformán lehet jól és rosszul gazdálkodni, amit el lehet pazarolni - és meg lehet sokszorozni, ha bölcsen él, ha a közösséggel, a közösségért cselekszik, ha nem csak kapni, de mindenekfölött és mindenekelőtt adni akar az ember. Úgy, olyan becsülettel és emberséggel, mint Erdélyi János tette évtizedeken át, s cselekszi, reméljük, nagyon sokáig, mert kevés emberre van olyan nagy szüksége a magyar nyomdászatnak, mint rá, a Zrínyi Nyomda vezérigazgatóhelyettesére, művészeti vezetőjére, a minőség "lelkiismeretére", tipográfiánk mesterére és művészére.
Keressük a szavakat Erdélyi János köszöntésére. Nem szeretnénk közhelyeket mondani vagy pályafutásán életrajzszerűen végigtekinteni, hiszen ez a pálya még sok szépet és maradandót tartogat számára és számunkra. Annyit azonban mégis el kell mondanunk: ha emberi, művészi és szakmai pályafutását inaséveitől a mai napig grafikonnal lehetne ábrázolni, tisztán látható lenne a töretlen felfelé ívelés, az első, Egyetemi Nyomdában töltött évektől a fiatal segéd szárnypróbálgatásain, a Terézvárosi Nyomda nehéz évein át a kiteljesedésig, a Zrínyi Nyomdában 1950-től "leszolgált" 23 évig. Ennek az életútnak utolsó évtizedei méltóan példázzák, hogy a munkásosztály termékeny tárházából hogyan tud a mi szocialista társadalmunk kiemelni és helyére tenni embereket úgy, hogy a megtalált hivatásban kiteljesedett munka és alkotás az egész közösség, a társadalom kultúráját gazdagítsa.
Úgy gondoljuk,a köszöntésnél és a köszönetnél is ebben van a lényeg. Azt megköszönni Erdélyi Jánosnak - mert ez méltó hozzá -, ami valóban fontos, amiért élt és él. Vissza