Octogon 2000/2.

Fülszöveg

fá
ortnyík Sándor Új Ádám képének egyszerre fanyar és lelkesült jövővárása jár gyakran az eszemben, amelyet Bortnyik, olasz, német, orosz, francia társaihoz képest kissé későn, hetvenhat esztendeje festett. Abban az évben, amelyben apám született, s amikor meghalt Lenin. Ez utóbbi eset a kommunista Bortnyik számára bizonnyal borús fordulatnak számított. Képe tanúsága szerint azonban a társadalmi igazságosság, a proletár világhatalom jövőjét rézsásabbnak látta, mint amilyennek mondjuk apám, kinek épp az ezt követő csalódásokkal terhes évtizedeket kellett végigélnie úgy, hogy egy percig sem hitt a messianisztikus ígéreteknek. Most. egy új évszázad kezdetén, bár letagadhatnám magamnak, az ip Bortnyíkhoz hasonlóan bennem is valamiféle várakozás ébredt. No nem a már illúzióikat is elveszített eszmék iránt és nem is ideológiákhoz kötődve. Kétségtelen azonban, hogy a régiónkkal kapcsolatos gazdasági prognózisok, a közelmúlt politikai örökségéből kilábaló rokon sorsú országok hasonló... Tovább

Fülszöveg

fá
ortnyík Sándor Új Ádám képének egyszerre fanyar és lelkesült jövővárása jár gyakran az eszemben, amelyet Bortnyik, olasz, német, orosz, francia társaihoz képest kissé későn, hetvenhat esztendeje festett. Abban az évben, amelyben apám született, s amikor meghalt Lenin. Ez utóbbi eset a kommunista Bortnyik számára bizonnyal borús fordulatnak számított. Képe tanúsága szerint azonban a társadalmi igazságosság, a proletár világhatalom jövőjét rézsásabbnak látta, mint amilyennek mondjuk apám, kinek épp az ezt követő csalódásokkal terhes évtizedeket kellett végigélnie úgy, hogy egy percig sem hitt a messianisztikus ígéreteknek. Most. egy új évszázad kezdetén, bár letagadhatnám magamnak, az ip Bortnyíkhoz hasonlóan bennem is valamiféle várakozás ébredt. No nem a már illúzióikat is elveszített eszmék iránt és nem is ideológiákhoz kötődve. Kétségtelen azonban, hogy a régiónkkal kapcsolatos gazdasági prognózisok, a közelmúlt politikai örökségéből kilábaló rokon sorsú országok hasonló iránykeresései azt az érzést erősítik, hogy a napi bajok, kínos, vagy bosszantó viták ellenére is, közös életünk fő iránya jó felé tart. Szebb jövő felé.
És mindjárt eszembe is ötlik apám szkepszise, amellyel az ostobaság évtizedeinek depresszióját élte át hol cinikusan, hol szentimentálisan védekezve. És Bortnyik hősei, a mostanra megtört, felmorzsolt Ádámok és Évák, meg egy közelmúltban látott film. Szabó István A napfény íze cími alkotásának egy jelenete, amelyben nyilván a valóságnak megfelelően nagyon, de tényleg nagyon boldog új évszázadot kíván magának egy zsidó család 1900 első perceiben. Most. e boldog reményekkel indult, majd e reményekben gyalázatosan megcsalt évszázad végén mit kezdjek kétségtelenül föltámadó optimizmusommal? Olyan évtizedek, olyan felnőtté válás után, amelynek minden percét a .lesz ez még rosszabb is" életérzése határozta meg, hazudnék, ha azt állítanám, hogy egy első ízben fölbukkanó jobb jövő képzete ellenszenves, a vele járó jóérzés pedig kibírhatatlanul kellemetlen lenne a számomra.
Persze tudom, a béke. a konjunktúra éveK egyszer majd újabb háború, hanyatlás követi. Ilyen a történelem cikUkussága, A zenit pillanatait senki előre meg nem sepeti. Mi sem tudhatjuk, hogy a világ népességének növekedése, a minden országot, kontinenst érintő, történelmi előzmények nélküli méretben zajló népvándorlás, a Föld energiakészleteinek végessége, a civilizációs betegségek általánossá válása, a metropolisok hatványozott növekedése mikor torkollik globális katasztrófába, ki, mikor és miért gerjeszt konfliktust államok és népcsoportok között A jövő tehát, ahogyan ezt bölcsek és buták egyaránt mondani szokták. kiszámDhatatlan. Rémisztő azonban, hogy ezek a fenyegető jelenségek a hazai építészeti gondolkodásra semmilyen hatással nincsenek, A víriliói logisztikai szemlélet hadtáp-építészcti elmélet konzekvenciái trikolorba csomagolt jur-tadizájn megszületésére elegek csupán. Formák születnek csak, eső elleni védelemre szolgálé fétisek. Nincs sem mélység, sem felelősséghidat: hisz vallásos misztikával lehetetlen szembenézni a realitásokkal. Az írókat köti az írástudók hagyományos etikája. Az építészek árulása az, ahogy a lényeges kérdések helyett kultúrtopográfiai problémákkal bajmolódnak. Technológia, költészet és filozófia társulhatna egymással az építészet magasságos művészetében, helyét azonban formaeredetről folyó vulgáris
Ismeretlen nehézségekkel járó, jobb kor közeleg. Nem a végső és nem a győzelem napjai, de némi haladék. Ki kellene használni.
Bojár Iván András Vissza