Óceánia művészete

Előszó

Ez a kiállitás megkisérli, hogy bemutasson valamit Oceánia müvészetének erejéből, szépségéből és sokrétüségéből, abból az alkotó géniuszból, mely a legkisebb és legelszigeteltebb emberi közösségnél is megjelenik. Mindenkire, aki tanulmányozta ezt a tájat, nagy hatást tett Oceánia vidékeinek egymást követő benépesitése, amely lényegében egyirányu utazások sora volt a világ legnagyobb Oceánjának messzi világába. A térség három nagy kulturális területre oszlik: Uj-Guinea - Melanézia Nyugat-Irániától Uj-Kaledóniáig, Mikronézia Palautól a Gilbert szigetekig és Polinézia - oly hatalmas, hogy nyugat-keleti tengelye Fidzsi-től a Husvét-szigetig, észak-dél irányában pedig Hawaiitól Uj-Zélandig terjed.
Ezen a vidéken vas egyáltalán nem volt.
Cookot idézzük a brit felfedezőt utalva az 1769-beli polinéziai tahitiaiakra, s mi sem győzzük csodálni az óceániai anyagi kultura - egy fémnélküli világ - technikai vivmányait. A fazekasság Polinézia és Mikronézia nagyobb részéről hiányzott, és csak Melanézia kontinentális, sziklás, agyagos láncolatában vagy annak elérhető közelségében maradt fenn. Azokon az atollokon, ahol hiányzik a kő, az ácsok alapvető szerszámának, a szekercének a vágóélét az óriás kagylók héjából csiszolták. A mezőgazdaság a gabonatermesztés előtti stádiumban volt, eke és ökrök nélkül. Az állattenyésztésben nem alkalmazták a legeltetést. A kókuszpálmát eredetileg csónakon kellett behozni és elültetni a kopár partokon. Ugyanigy a kenyérfát, a papirszederfát, a banánt, a cukornádat, a tarót, az édesburgonyát, a Lagenaria tököt és más növényeket. Vissza