Fülszöveg
Obersovszky Gyula tagja annak a becsapott nemzedéknek, mely a háború után oly nagy lelkesedéssel készült a „prófétáktól" meghirdetett szebb jövőre, hogy aztán keservesen csalatkozzék, s fiatalon megtört pályával, életét szellemi száműzetésben fejezze be.
A költő 1927-ben született Pécsett. Már elemi iskolás korában irogatni kezd, alig kamaszodván, elhagyja otthonát, bejárja az egész országot - mindennel megpróbálkozik. A háború utáni évek ott találják őt is a népi kollégisták soraiban, az akkor alakuló Horváth Árpád Színművészeti Főiskolán tanul rendezést, dramaturgiát. Évfolyam- és kollégistatársai a háború utáni korszak színjátszásának magvát alkotják.
Az „ötvenmilliós világégés" után ő is telve megváltó eszmékkel, nagy reményekkel és lelkesedéssel indul pályáján. Népművelőként járja Kelet-Magyarországot, népitánc- és színjátszócsoportokat szervez, ír, rendez, újságokat hív életre. Egyidejűleg a Hajdú-Bihar Megyei Napló szerkesztője. Az 1954 körül éledező revizionista törekvések...
Tovább
Fülszöveg
Obersovszky Gyula tagja annak a becsapott nemzedéknek, mely a háború után oly nagy lelkesedéssel készült a „prófétáktól" meghirdetett szebb jövőre, hogy aztán keservesen csalatkozzék, s fiatalon megtört pályával, életét szellemi száműzetésben fejezze be.
A költő 1927-ben született Pécsett. Már elemi iskolás korában irogatni kezd, alig kamaszodván, elhagyja otthonát, bejárja az egész országot - mindennel megpróbálkozik. A háború utáni évek ott találják őt is a népi kollégisták soraiban, az akkor alakuló Horváth Árpád Színművészeti Főiskolán tanul rendezést, dramaturgiát. Évfolyam- és kollégistatársai a háború utáni korszak színjátszásának magvát alkotják.
Az „ötvenmilliós világégés" után ő is telve megváltó eszmékkel, nagy reményekkel és lelkesedéssel indul pályáján. Népművelőként járja Kelet-Magyarországot, népitánc- és színjátszócsoportokat szervez, ír, rendez, újságokat hív életre. Egyidejűleg a Hajdú-Bihar Megyei Napló szerkesztője. Az 1954 körül éledező revizionista törekvések ő rá sem maradnak hatástalanul. 1955-ben az Újságírószövetség felkérésére cikket ír a vidéki újságírás helyzetéről. A cikk éles hangja nem illik az akkortájt hirtelen megváltozó politikai légkörbe - elveszti állását, s eltűnik a a közélet színpadáról. Legközelebb már csak mint az „Igazság" főszerkesztőjével találkozhat vele az olvasó.
1956 után az Élünk c. illegális lap szerkesztéséért halálra ítélik. Az ítéletet nem hajtják végre, 57 nyarán kegyelmet kap, büntetése életfogytiglanra változik. A siralomházban eltöltött hónapok felőrlik idegeit, de talán a legszebb, leghatásosabb versei is ekkor születnek.
1963-ban, egy általános amnesztia folytán, ő is kiszabadul. Kisemmizve egyedül áll egy időközben megváltozott világban, s csupán néhány jó barát segítségére számíthat. A termékeny börtönévek után, az áhított szabadság új élményanyaggal tölti el, költészete észrevehetően megváltozik. A megálmodott, olykor idealizált valóság tárgyiasul, megfoghatóbbá, materialisztikusabbá válik. Drámái is kérlelhetetlenebbek lesznek. A következő évtizedek költészetében kiábrándultságérzet és egy töretlen hitből sarjadó lelkesedés sajátos keveréke lépten-nyomon fellelhető. Ez idő tájt lírai versek már csak ritkábban fakadnak tollából, inkább hosszabb lélegzetű írásokra koncentrál, melyek - jellegüknél fogva - érettebb, rendszerező-tapasztalatösszegző karakterével már inkább összhangban állnak. „Polgári" foglalkozása mindvégig - napjainkban is - az újságírás.
E kötetben közzétett válogatás - Obersovszky Gyula lírai verseinek egy csokra - rövid áttekintést ad a némaságra ítélt költő fiatalkori munkáiról.
Vissza