Előszó
Az ember úgy érzi, előszót írni mindig könnyű egy olyan kötet elé, melynek minden gondolatával, célkitűzésével teljes mértékben azonosulni tud, fontosnak tartja, hogy mások is megismerjék a benne...
Tovább
Előszó
Az ember úgy érzi, előszót írni mindig könnyű egy olyan kötet elé, melynek minden gondolatával, célkitűzésével teljes mértékben azonosulni tud, fontosnak tartja, hogy mások is megismerjék a benne foglaltakat. Az Ő-szintén is egy ilyen kiadvány. Megvalósult benne mindaz, ami a kötet előkészítése során célunk volt. Sikerült a szülősegítő szolgáltatások jó gyakorlatait összeválogatnunk, országos és helyi kezdeményezéseket bemutatnunk, érintettek szólnak az érintettekhez, a szülők szakemberekként szólalnak meg, bemutatva az általuk bejárt utat. Igen, ilyen kötetet szerettünk volna!
És mégis csak többedik nekifutásra formálódik szöveggé, előszóvá az a sok-sok érzés, gondolat, ami a kézirat elolvasása után az emberben kavarog. Lenyűgöző és egyben irigylésre méltó az az őszinteség és bátorság, ahogyan magukról, sorstörténetükről írnak névvel, arccal a szerzők. A történetek sokfélék, ahogy a választott utak is. Közös mindegyikben, hogy mindenki teljesen felkészületlenül, váratlanul került nagyon hasonló szituációba, ahonnan vissza már nem, csak előre vezet az út. Az utat megtalálni nehéz, küzdelmes folyamat. Mindenki máshol tart benne.
A kötetben megszólalókat összeköti az a felismerés, hogy együtt, egymást segítve könnyebb. Minden út egyedi. A helyzettel való szembenézést, elfogadást nem lehet készen kapni; mindenkinek saját magának kell érte megdolgoznia. Ebben a munkában azonban senki sem maradhat egyedül. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy fogyatékos gyermek szülőjeként is mindenki SZÜLŐ-ként fogadhassa el saját magát. Ehhez a munkához kívánunk ezzel a kötettel segítséget adni mindenkinek, és segítségnyújtásra ösztönözni mindenkit.
Vissza