O-ó!

Fülszöveg

A „Már lángolt, amikor ráfeküdtem" és a "Már az óvodában megtanultam..." című, nagy sikerű munkák szerzője újabb briliáns könyvvel lepi meg magyar olvasóit.
Munkájának különös címe - O-ó! - azt a lelkiállapotot idézi fel, melynek e szavakkal is szokás hangot adni: „Ajajj!" „Húha!" „Azta!"...melyek a legritkább esetben fejeznek ki mélységes elégedettséget, soha semmi nem tökéletes, így aztán a legnagyobb jó szándék is felesleges, sőt talán mulatságos is.
Ez a könyv az élet soha-nem-tökéletes-voltát dicséri, miközben nagy-nagy jóságok helyett olykor valami apró, mulatságos komiszságot vesz górcső alá. Az illusztrációul szolgáló esetek oly egyedülállóak, amilyenekkel legfeljebb egy lelkész találkozik hivatásának gyakorlása során - ami korántsem meglepő, hisz az író, Robert Fulghum, valóban több évtizeden át volt unitárius lelkész Amerikában. Ám ettől ezek a történetek még mindig úgyszólván hihetetlenek... Jó, jó, némelyik talán megesett már egy ismerősünkkel - sőt lehet, hogy mi magunk voltunk az az ismerős ... Csetlünk-botlunk, esünk-kelünk mindannyian. A helyszín jobbára az Egyesült-Államok - az utca, az élelmiszer-áruház, a könyvtár, az autópálya-éttermek, építkezések és persze a templom, a temető. Ezenkívül Japán, Thaiföld szentélyei; a róluk szóló fejezetek az utazó Robert Fulghum beszámolói ,elmélkedései.
Ez az a könyv, amelyben a színes cukorkáról szóló fejtegetés is felemel és megvidámít! Ha olvasása során nem kapálózunk a valószínűleg bekövetkező hatás ellen, különb ember lehet belőlünk. Persze csak egy egészen kicsivel különb - de ki az, akire ne férne rá némi javulás?Olvashatunk benne a tűzről, a szerelemről, az éneklésről és a csuklásról, egy kirabolt zsonglőrről, valamint egy lelkészről, aki félt a kutyáktól. Az O-ó! könnyed és mély kalandozás valahol a banális és a szent tartományai között. Vissza