Előszó
Nem, kedves barátaim, szó sincs arról, hogy történelemóra következik. Mi, akik most, itt együtt vagyunk nagyon is jól ismerjük a saját történelmünket, hiszen mi magunk voltunk annak írói....
Tovább
Előszó
Nem, kedves barátaim, szó sincs arról, hogy történelemóra következik. Mi, akik most, itt együtt vagyunk nagyon is jól ismerjük a saját történelmünket, hiszen mi magunk voltunk annak írói.
Vizsgáljuk meg azonban az indítékokat, amelyek egykor oly keményen szembeállítottak minket. De kik voltunk mi a negyvenes évek első felében? Azt hiszem, hogy magunk dicsérete nélkül, tényszerűen állapíthatom meg, a világ ifjúságának színe-java voltunk. Egészségesek, erősek és bátrak. Nem beszélhetünk azonos nyelvet, de semmi bajunk nem volt egymással. Többségünket szigorú, sokszor vallásos identitású erkölcsi elvek alapján neveltek, templomba jártunk és ismertük a Tízparancsolatot. Sokan vettünk részt ifjúsági mozgalmakban, például a cserkészetben. Eljártunk egymás országaiba, békés találkozókra, négyévenként pedig áthatott minket az olimpiai szeretet.
Többnyire, mint sportrepülők kezdtük meg pályánkat, így ismertük meg azt a csodálatos világot, amelyet azóta mi már olyan sokat láthattunk. Büszkék és meghatottak voltunk egyszerre.
Tudtuk, hogy a repülés nem veszélytelen, de bíztunk tudásunkban és szerencsénkben. Talán nem is gondoltunk arra, hogy milyen sötét események vetítik előre még sötétebb árnyékukat. Optimizmusunkban előre megterveztük földi pályafutásunk egyes állomásait, udvaroltunk, jártunk szép lányok után, sokan már a házasságra is gondoltunk...
Azt hittük, hogy apáink eltemették 1918-ban a háború gonosz szellemét. Tévedtünk, csak pár lapát homokot szórtak rá. Modern múmiaként, tetszhalott állapotban maradt. A vélt és valós sérelmek vihart gerjesztettek a békésnek tűnő szélcsendes világban. Előjelek jöttek, csak éppen mi fiatalok nem sokat adtunk ezekre. A vihar pedig erősödött és kezdte elfújni a homokot a Háború múmia sírjáról. A népek vezetői nem, vagy csak kevéssé ismerték és gyakorolták a türelmet. Közben felnőtt egy új nemzedék, a háború utáni első nemzedék és ezek mi voltunk. Ezeknek, nekünk - mindent be lehetett adni, azt is ami nem egészen úgy volt, ahogy mondták.
Vissza