Nyugtalanságok nyara

Fülszöveg

"Mind itt vannak - gondolta Szórád -, akik ismerték, s azok is, akik nem ismerték őket, akik szerették, és azok is, akik gyűlölték őket, akiknek volt valami, s akiknek semmi közük sem lehetett hozzájuk. Miért jöttek, miért jönnek? - kereste a választ. Azért talán, mert azt hiszik, hogy e holtaknak, míg éltek, a világról, hazáról, a politikáról és népükről egyben vagy másban eltért a véleménye azokétől, akik a kárhozatba döntötték őket? Lehet, hogy idezarándoklásukkal most ők maguk is valamilyen, a hivatalostól eltérő program, egy másmilyen politika mellett akarnak hitet tenni? Vannak, ez kétségtelen, ezrek és ezrek, akik azt hiszik, hogy Rajk Lászlónak és a többieknek azért kellett meghalniuk, mert akkor, negyvenkilencben, vagy tán már korábban, mást akartak, mint Sztálin és Rákosi, más úton jártak, mint ők, más módszereket követtek, más cél lebegett a szemük előt. Ezek nagyrészt jóhiszemű, máig is hívő, csak logikusat feltételező emberek, akik a tragikus igazságot még mindig képtelenek tudomásul venni. Mi ez a tragikus igazság? Az, hogy se Rajknak, se a többieknek, a megölteknek és megkínzottaknak, sosem volt a pártétól eltérő programjuk. Nem volt más céljuk, mint társaiknak, a kommunisták tíz- és százerzeinek... Ők is a párt voltak..."
Ezzel a "tragikus igazsággal" kell szembenéznie 1956 várakozással és nyugtalansággal teli nyarán Szórád Jánosnak és minden kommunistának. A Karolina, negvenkilenc szeptember töprengő, bizonytalan főhőse előtt most már világossá vált:a tragédiákért az egész párt, minden kommunista felelős. Ezzel szembenézni nehéz kötelesség, de csak így lehet továbblépni, egészséges, tiszta légkört teremteni, csak így lehet megfékezni azokat az erőket, melyek már nemcsak az elkövetett bűnökkel, hanem magával az eszmével fordulnak szembe.
Vadász Ferenc a kommunista író és ember felelősségével kíséri tovább Szórád János útját, aki számára nemcsak várakozást és nyugtalanságot, hanem az újra megtalált szerelem biztató reményét is elhozza ez a nyár. Vissza